Végszó

Az utolsó bejegyzést mostmár itthonról pötyögöm, ugyanis péntek délelőtt sikeresen (és időben!) landoltunk, a Malév dolgozókat meg ezúton is csókoltatom a sztrájkért, aminek köszönhetően csak az utolsó pillanatokban tudtuk meg hova érkezünk egyáltalán, és laza fél óra után a csomagokat is elkezdték nagy kegyesen kipakolni. Persze mire pakolni nem volt, hiszen a kocsitolók is sztrájkolnak, elvégre hatalmas igény van erre a magasan képzett szakmára...ha nem lesz amit akarnak, elmennek a Tescoba és akkor aztán nem lesz utánpótlás. De ezt inkább hagyjuk is, azóta volt már egy kis családlátogatás, rengeteg pukkadásig kajálás, meg egymásnak örömködés, viszont máris jelentkeznek a Tromso-elvonási tünetek.
Ezt egy kicsit talán enyhítve (vagy csak súlyosbítva??) visszatekintő az utolsó néhány napra: Utaltam már a norvég söröket összehasonlító szponzorált projektemre, amit most még tovább fejlesztettem. Veszteni való nem révén bejelentkeztem a sörgyárba, elmagyarázva a helyzetet és egy ingyen körbevezetés elengedhetetlen szükségességét. Másnap jött is a válasz: bizony vip-vendég voltam a világ legészakibb sörgyárában, a pub manager személyesen és személyre szólóan vezetett körbe, én meg nagy szakértően persze kérdeztem mindenről. Az érdeklődésnek meg is lett az eredménye: a kis túra végén négyféle sört (köztük egy még kísérleti stádiumban lévőt) kóstoltatott meg velem vendéglátóm, ráadásul a csak alkolholshopban kapható erősebb fajtából. Ez így búcsúzóul egy remek és kihagyhatatlan élmény volt, na meg vicces is h mennyire komolyan vettek (teljes joggal persze). Kedden még egyszer utoljára neki indultunk a sarki éjszakának, kedd este lévén nem túl jó kilátásokkal, mely előérzet aztán be is igazolódott, egy-két középkorú de annál részegebb korántsem úriember Hadalnek és Csillának szóló ajánlatán kívül semmi érdekeset nem találtunk. Az egyik helyen karaokeba botlottunk, de mire a mellékhelységről visszaértem már 2 saját bevallása szerint norvég bokszbajnok figura próbálta itatni a lányokat, egyikük kedvese meg kikaparni a szemüket. Én meg hittem nekik, a rettentő szimpatikus kopasz úriember karja ugyanis kb. akkora volt mint az én derekam és barátságosan mellbe is fejelt üdvözlésképp...Szerencsére aztán énekelni támadt kedvük, így én még legurítottam a sört és a szám vége előtt másik hely után néztünk. Mivel ez volt az este legmozgalmasabb pillanata, gyorsan haza is értünk.
Másnap persze még egy kis vásárolgatás, meg őrült pakolás és takarítás. Ez utóbbi a különösen nagy mutatvány tőlem, de azt hiszem szépen helytálltam és melegen ajánlom h a házinéni is egyetértsen ezzel (ezen múlik ugyanis a depozit visszautalása). A bepakolásnál meg egyszerűen zseniális voltam, köszönöm a gratulációkat, ne, tényleg ne fényezettek. Ja, és sikerült szereznem 600 koronás Tromso focimezt ingyen, ez az előnye ha jó emberekkel barátkozik az ember (tudtán kívül).
Csütörtök hajnalban indulás, így egy napunk maradt Osloban, amit aztán maximálisan ki is használtunk, amit nagyban köszönhetünk egy ott tanuló német srácnak, de főleg Csillának, aki képes egy repülőút alatt olyan kapcsolatba kerülni bárkivel, h az aztán aznapra teljes körbevezetést kínáljon nekünk. Egy szó, mint száz, nagyon rendes volt a srác, Oslo meg egyszerűen gyönyörű, annak ellenére amit előtte hallottunk róla. Ezen vélemények alapja jórészt az északiak erős öntudata és a déliek lenézése lehetett, de így legalább még nagyobb kellemes meglepetés ért. Esős, szeles időnk volt, mégis valahogy ez illett legjobban a város hangulatához, hogy a ködös kikötő viking-kort idéző hangulatát ne is említsük. Tényleg mindent megnéztünk amit érdemes volt, a legszebb részeket körbegyalogoltuk, így meglehetősen elfáradva érkeztünk vissza a hotelbe néhány óra alvásra, hogy másnap hajnalban ismét útnak induljunk, mégegyszer bepréselhessem magam a norwegian air nem rám méretezett gépébe, és hogy megdöbbenve tapasztaljuk, h már az ablakon bepislogó napsugarak is hunyorgásra késztetnek, szabályosan zavarnak egy hónapnyi nélülözésük után.
Nagyon jó végre itthon lenni, újra látni a családot, házat, napot(!), ugyanakkor valami nagy üresség maradt bennem, felfoghatatlan h teljesen megszűnik a megszokott és megszeretett környezet, napi rutin, eltűnnek a barátok...De mindjárt itt a karácsony! Na meg a vizsgák ismét, amit sajnos nagyon nem tudok elfelejteni, bár mindent megteszek érte :P

Ez tehát az utolsó jelentkezésem ebben a formában, a kiválasztottaknak és érdeklődőknek még lehet abban a szerencsében része, hogy személyesen meséljek bővebb részleteket, kimaradt jeleneteket és képeket. A vágatlan verzió rendezői kommentárral tehát elérhető, immár a hagyományos magyar telefonszámon, mindenféle emelt percdíj nélkül.
Köszönöm mindenkinek aki ellátogatott az oldalra, különösen akkor, ha netán még élvezni is tudta az olvasgatást, netalántán még hosszászólásra is vetemedett volna. Azt hiszem azért a több mint 1300 látogatásra büszke lehetek, bár igazán csak akkor vagyok, ha valóban érdekesre és élvezhetőre sikerült beszámolóim, még akkor is, ha tudom h közel sem lehet visszaadni azt az élményt, amiben ebben a szemeszterben részem lehetett, és amit soha nem fogok elfelejteni...
Köszönöm mindenkinek aki ennek részese volt!

The final countdown

Egybol magyarazkodassal kezdenem. Egyreszt h hova bugaztam el az ekezeteket, masreszt hogy megis hol a verbe voltam idaig. Hat kerem alasan, az elso megerzes reszben jo valasz: vegre tullephettunk a vizsgan (legalabbis az eredmenyig), meg szepen lassan mindenki elrepul, igy bizony mindketto alkalmabol nyilik egy-ket sor (mertekegyseget szabadon lehet utana kepzelni) meg osszejon sok jo ember kis helyen. Magyaran vizsgak utani megkonnyebbules bucsubulikkal vegyitve volt a teriteken az utobbi idoben, de ezt a kompromitalo tænyt teljes egeszeben megsem vallalhatom, igy arra fogom eddigi tavolletemet, h a szamitogepen sikeresen gallyra ment, igy sem tanulni, sem internetezni nem tudok otthonrol. Most a konyvtari billentyuzetnek koszonhetitek ezeket a remek karaktereket: æ ø å...persze csak ha hasznalnam oket.
De menjunk idorendben....vagy inkabb csak ahogy eszembe jut. Szerdan meg 3 ora izgalom es szenvedes, de legalabb egesz jo temaval. Ennek is varhatunk az eredmenyere. Ugy nez ki nem lesz tul hamar, a kurzus koordinatora ugyanis pont a mellettem levo gepen netezget, a helyett h az en jegyemmel foglalkozna...remelem nem les. Egy kis(?) lepihenes es semmitteves utan penteken vizsgazaro buli olasz szervezesben, a merleg: nappalba fordulo ejszaka es egy elromlott zar miatt kettetort veceajto. Szombaton meg persze az utolso Drives buli, ami ugze megint kotelezo darab, nagyjabol a tavozokkal volt tele a hely, de en megint nem csalodtam. Vasarnap oltonyos-elegans karacsonyi vacsora, az osszes elkepzelhetø unnepi kajaval a sved...ize norvegasztalon. Szoval gyakorlatilag egy este felelte az onkentes sereg a Driv egesz feleves bevetelet. Az asztalon persze sor-bor, meg kaptunk egz tomb jegyet fejenkent, amiket hosszabb-rovidebb italokra lehetett bevaltani az este soran, igy vegre megkostoltam az aquavitet is, es kellemesen csalodtam, ugyanis kifejezetten finom volt. De nem szabad am huzora meginni, mert lefejelnek a norvegok...szepen izlelgetni vacsora kozben. Ja, meg hazafele egy kis eszaki feny is befigyelt. Eppen amikor mar hianyolni kezdtuk. Hetfon rendeztunk egy kis magyar vacsorat, az egyre kevesbe viszafogotta valo celozgatasok hatasara. 12 embernek paprikas krumpli, rakott krumpli, meg almas retes (ez utobbi Maria jovoltabol Ausztriabol). Mindenki jol erezte magat, de kimerito dolog ez a vendegvaras, nem szeretek hazigizdaskodni tovabbra sem. Het kozben egy bucsubuli Javier es Edgar tiszteletere, ami megint jol sikerult, de mar nagzon erzodik a bucsuzkodos, osszeborulos vilagvege hangulat mindenkin. Azt hiszem ez a legnehezebb resz.
A tanulas persze csak azert maradt ki ebbol a bejegyzesbol, mert a gepem ugyebar jelenleg agyhalott a jegyzeteimmel (vagyis Attila jegyzeteivel) egyutt, meg mert megerdemeltnek ereztem ennyi pihenot az elso kor utan es a januari (on)kinzasok elott.
Igyekszem tehat elvezni a hatralevo kis idot, amihez nagyban hozzajarulhat a deluxe magazin, ugyanis, miutan egy minta-elemzessel felajanlottam testem es tehetsegem a tudomany oltaran, az utolso heten az o kontojukon vegzek sorkostolast es ontom szavakba tapasztalataimat egy cikk formajaban. Es mint ez a rendszeres olvasoknak kiderulhetett ez itt bizony nem olcso mulatsag, kulonosen nem a legminosegibb sorokkel. Ha van ilzen szo egyaltalan...de ha nincs, akkor mostantol majd lesz.

A keslekedesem eredmenyekent elmult december tizedike, vagyis draga novorkem szulinapja...(de ha most 18, h lehet a noverem? ;) Isten eltessen sokaig, na meg persze Bencet is ezuton igy utolag is (na o mar tenyleg 0regszik)Bucsuzoul meg itt egy video a norveg nyelv szepsegerol az az irant erdeklodoknek...A kepeket az elso bekezdes ertelmeben remelem nem is kereste senki. Na csokolom, hamarabb otthon leszek mint a Jezuska, ugyhogy nem kell mar sokat aludni az aggodo tomegnek.

Na még egy...

Jövendőmondó képességeim ismét beigazolódtak, tényleg elérkezett a megváltóként várt péntek. Még egy-két ilyen telitalálat és elkezdek lottózni, vagy megtippelem mikor vezetik Magyarországon az eurót és Norvégia mikor lép be az EU-ba...de inkább pénzre váltom tehetségem és beállok a budapest tévéhez valami tévéjósnak. Majd bónuszként adjuk egy emeltdíjas esemesért a nyugdíjasoknak a távgyóvgyítás mellé. Na de a lényeg, még pár nap kínszenvedés, vért izzadás és hajtépés után péntek reggel nekiláthattunk a 6 órányi -szó szerint- orrvérzésig tartó gondolkodásnak, aminek az eredménye eleddig egy semmi mással össze nem téveszthető vizsga utáni megkönnyebbülés volt. A többire meg nem is szeretnék gondolni amég nincs meg az eredmény. Azt hiszem meg tettem ami tőlem tellet, nem rágódok rajta tovább fölöslegesen. Hátra van viszont még egy szerdai menet a nagyon attraktívan semmitmondó nevű "Arctic Norway" kurzustól való végleges megszabadulás formájában. Alig várom...tartok is tőle rendesen, igazi sötét ló számomra, nem tudom mit várjak. De aztán következik majd a visszaszámlálás és az utolsó két hét kiélvezése, ez lebeg a szemem előtt már egy ideje.
Végre embereket is lehetett látni, szombaton egy nem túl nagy szabású lengyel estet szervezett az itteni delegáció, amire erősen rányomta a bélyegét hogy a jelenlévő kevés ember nagyrésze is a könyv mellől vagy szinte vizsgáról érkezett. Gyorsan vége is lett a dolognak, de mégiscsak jobb volt mint otthon.
Ja, és még a vizsga utáni este meghallgattuk az egyetem melletti kis templomban a karácsonyi hangversenyt, ami ha lehet még inkább ünnepi hangulatba varázsolt mindenkit, mézeskaláccsal és (alkoholmentes) gloggal fokozva a hatást. Bizony, advent első vasárnapja is elmúlt már, össze is gyűltünk egy páran a kolesz közösségi termében egy kis gyertyagyújtós-beszélgetős alkalomra. A karácsonyi készülődésről még annyit, h mikor azt hiszem hogy nem lehet már tovább fokozni, mindig rá tudnak tenni még egy lapáttal: már a tejesdobozon is hihetetlen vicces-giccses törpe Mikulások szaladgálnak vibráló színkavalkádban.
Mostanában egyébként vannak problémáim az alvással, nevezetesen nem tudok elaludni esténként, reggelenként meg a felkelés nem megy. Nem is csoda, semmi nem súgja azt hogy nappal lenne, vagy legalább elkülönülnének a napszakok. Mindegy, drasztikus eszközökhöz még nem nyúlok (a vizsgáig biztos :P) ahogy azt Victor tette. Ő minden hajnalban felébredt és nem tudott visszaaludni, ezt egy hét után megelégelte és gondolta segít rajta egy kis alkolhollal. Le is gurult egy üveg vodka korán reggel, mire magához tért meg már kb. egy órája dolgoznia kellett volna. Kialudta magát az biztos...

A hó meg néha rákezd esni, nehogy már hiányolni kezdjük, ami nehéz lenne, amint ez a fenti képből kiderül, de én még mindig nem bírom megunni. Legalább egy kis világosságot ad és feldobja az embert.
Szerdáig már féllábon is kibírom, csak repetázni ne kelljen utána. Ezért próbálok még tenni valamit a hátralévő 1 azaz egy napban, nyílván nem ezen fog múlni. Szorítani és drukkolni ér, minen jót és élvezzétek a napfényt!