The final countdown

Egybol magyarazkodassal kezdenem. Egyreszt h hova bugaztam el az ekezeteket, masreszt hogy megis hol a verbe voltam idaig. Hat kerem alasan, az elso megerzes reszben jo valasz: vegre tullephettunk a vizsgan (legalabbis az eredmenyig), meg szepen lassan mindenki elrepul, igy bizony mindketto alkalmabol nyilik egy-ket sor (mertekegyseget szabadon lehet utana kepzelni) meg osszejon sok jo ember kis helyen. Magyaran vizsgak utani megkonnyebbules bucsubulikkal vegyitve volt a teriteken az utobbi idoben, de ezt a kompromitalo tænyt teljes egeszeben megsem vallalhatom, igy arra fogom eddigi tavolletemet, h a szamitogepen sikeresen gallyra ment, igy sem tanulni, sem internetezni nem tudok otthonrol. Most a konyvtari billentyuzetnek koszonhetitek ezeket a remek karaktereket: æ ø å...persze csak ha hasznalnam oket.
De menjunk idorendben....vagy inkabb csak ahogy eszembe jut. Szerdan meg 3 ora izgalom es szenvedes, de legalabb egesz jo temaval. Ennek is varhatunk az eredmenyere. Ugy nez ki nem lesz tul hamar, a kurzus koordinatora ugyanis pont a mellettem levo gepen netezget, a helyett h az en jegyemmel foglalkozna...remelem nem les. Egy kis(?) lepihenes es semmitteves utan penteken vizsgazaro buli olasz szervezesben, a merleg: nappalba fordulo ejszaka es egy elromlott zar miatt kettetort veceajto. Szombaton meg persze az utolso Drives buli, ami ugze megint kotelezo darab, nagyjabol a tavozokkal volt tele a hely, de en megint nem csalodtam. Vasarnap oltonyos-elegans karacsonyi vacsora, az osszes elkepzelhetø unnepi kajaval a sved...ize norvegasztalon. Szoval gyakorlatilag egy este felelte az onkentes sereg a Driv egesz feleves bevetelet. Az asztalon persze sor-bor, meg kaptunk egz tomb jegyet fejenkent, amiket hosszabb-rovidebb italokra lehetett bevaltani az este soran, igy vegre megkostoltam az aquavitet is, es kellemesen csalodtam, ugyanis kifejezetten finom volt. De nem szabad am huzora meginni, mert lefejelnek a norvegok...szepen izlelgetni vacsora kozben. Ja, meg hazafele egy kis eszaki feny is befigyelt. Eppen amikor mar hianyolni kezdtuk. Hetfon rendeztunk egy kis magyar vacsorat, az egyre kevesbe viszafogotta valo celozgatasok hatasara. 12 embernek paprikas krumpli, rakott krumpli, meg almas retes (ez utobbi Maria jovoltabol Ausztriabol). Mindenki jol erezte magat, de kimerito dolog ez a vendegvaras, nem szeretek hazigizdaskodni tovabbra sem. Het kozben egy bucsubuli Javier es Edgar tiszteletere, ami megint jol sikerult, de mar nagzon erzodik a bucsuzkodos, osszeborulos vilagvege hangulat mindenkin. Azt hiszem ez a legnehezebb resz.
A tanulas persze csak azert maradt ki ebbol a bejegyzesbol, mert a gepem ugyebar jelenleg agyhalott a jegyzeteimmel (vagyis Attila jegyzeteivel) egyutt, meg mert megerdemeltnek ereztem ennyi pihenot az elso kor utan es a januari (on)kinzasok elott.
Igyekszem tehat elvezni a hatralevo kis idot, amihez nagyban hozzajarulhat a deluxe magazin, ugyanis, miutan egy minta-elemzessel felajanlottam testem es tehetsegem a tudomany oltaran, az utolso heten az o kontojukon vegzek sorkostolast es ontom szavakba tapasztalataimat egy cikk formajaban. Es mint ez a rendszeres olvasoknak kiderulhetett ez itt bizony nem olcso mulatsag, kulonosen nem a legminosegibb sorokkel. Ha van ilzen szo egyaltalan...de ha nincs, akkor mostantol majd lesz.

A keslekedesem eredmenyekent elmult december tizedike, vagyis draga novorkem szulinapja...(de ha most 18, h lehet a noverem? ;) Isten eltessen sokaig, na meg persze Bencet is ezuton igy utolag is (na o mar tenyleg 0regszik)Bucsuzoul meg itt egy video a norveg nyelv szepsegerol az az irant erdeklodoknek...A kepeket az elso bekezdes ertelmeben remelem nem is kereste senki. Na csokolom, hamarabb otthon leszek mint a Jezuska, ugyhogy nem kell mar sokat aludni az aggodo tomegnek.

Santa Claus is coming to town...

Dúúúrva...bizony, most gondoltam csak bele, hogy már több, mint egy hónapja itt vagyunk. Olyan hihetetlen, h erre csak egy hatalmas közhelyet tudok mondani: de valóban röpül az idő.
De térjek már a lényegre! Szóval mivel jobb vagyok, mint Dévényi Tibi bácsi (na meg mert sajnos van is miről beszámolni), eleget teszek még az ilyen kéréseknek is, jöjjön tehát egy kis "szürkeség": Azt hiszem nem is kell túlságosan részletezni a dolgot, az időjárásról van szó, erről pedig mindent elmond, hogy 2 nap alatt háromszor ázott be a cipőm (ebből volt h esernyővel), ugyanis napok óta egyre hidegebb van és folyamatosan szakad az eső. Ezért talán csak a szünetekben teljes hosszában előtünő és szinte kézzel fogható távolságban pompázó szivárvány kárpótol valamelyest. Na meg a hét bölcsessége, ami tényleg segít a dolgok jó oldalát nézni: Legalább nem kell hűtőben tartani a sört... ez rendben is van, de az már mégiscsak túlzás, hogy szeptember másodikán Mikulás jelmezben osztogassanak szórólapot a boltban. Magyarul itt sem fenékig tejfel az élet, de persze ezt elhomályosítják a kellemesebb és maradandóbb élmények.
Pénteken például az olasz különítmény szervezett a kitartóbbaknak hajnalig tartó reggae-bulit az egyik diákszállás direkt ilyen célra fenntartott részében, ami amilyen nyögvenyelősen indult, annál pörgősebb lett a végére. Itt jött az elmúlt időszak második fontos felfedezése: megéri továbbra is jóban lenni a spanyol srácokkal, akik ezúttal Tequilával érkeztek. Vasárnap aztán sor került az általam kíváncsian várt Driv önkénteseknek szóló megbeszéléssel egybekötött vacsorára és kötetlen összejövetelre. Mint kiderült, lényeges információ, miszerint ez a lehetőség idén lett előszőr külföldieknek is meghirdetve, ugyanis ezt vhogy nem is akarták számításba venni, így közel egyórás prezentációt élvezhettem végig norvégul, amiből az egyetlen dolog amit nagy magabiztossággal felfogtam, az volt h el kell próbálnunk a tűzriadót...Na mondom fasza, ebben már úgyis van rutinom. Hát ezt most még tovább polírozhattam, mert ezúttal esőben is végigélvezhettem a procedúrát. Egyébként talán ketten voltunk akik maguktól nem értettek semmit az estéből, bár frissen szerzett norvég ismerőseim próbálták fordítani az általuk fontosabban k vélt részeket, ami elég szelektíven sikerült, de a lényeg gyorsan kiderült: Le a 3.-ra a megterített asztalokhoz, és ismerkedés közben bátran elfogyasztani a bennünket ott váró sört és bort (a színvonalról annyit, h ez messze a legjobb sör volt, amit itt kóstoltam; a bor pedig argentín száraz vörös...) Ezt követte a nem kifejezetten szerény választékból álló szabadszedéses vacsora, ahol arra is rádöbbentem, hogy még a csoportommal is mázlim van, ugyanis az általam (is) fémjelzett részleg kezdhette a visszafogottnak és szűkösnek nem nevezhető étkezést. A ránk váró italok gyors elfogyasztása után pedig kiderült, h most pedig le kell gyűrni a 15 méteres távolságot a pultig, ahol is újabb 200 korsó ingyen sört vehet magához a-norvégokat ismerve-feltehetően szomjas társaság. Ha már itt tartunk a csoportom vezetője egy feltünően életvidám és közvetlen Håkon nevű srác, aki erősen próbál eleget tenni a neve jelentette kötelezettségeknek (a helyi sörgyár alapítójának is ez volt a keresztneve, sört is neveztek el róla). Nem mellékesen pedig mind testfelépítésével, mind szőrzetével alaposan kiérdemelte a Teddy becenevet. Na szóval már megérte jelentkezni ide...főleg úgy, hogy dolgoznom még nem kellett.
Hétfőn aztán megkezdődött az EU jog kurzus is, amit 3 hétbe tömörített dózisban kapunk majd meg, és várakozásaimmal teljes ellentétben eddig érdekesnek bizonyult (de nem akrom még elkiabálni), ami elsősorban az 1 db original magyar feleséggel rendelkező Per Christiansen professzor élvezetes előadásának a gyümölcse. Egyébként kb. 15-en lehetünk a csoportban, ahol jelentős magyar dominancia érvényesül és körben ülünk a nem túl nagy, de annál inkább high-tech teremben. Itt ugyanis még a vetítővászon is gombnyomásra működik, meg a nem túl gyakori napsütés hatására az elektromos redőny is automatikusan lép működésbe...mi meg néztünk, mint parasztgyerek a nagyvárosban. Pedig nem hagymakarikával szoktam inni a kólát...
Merő önszorgalomból és érdeklődésből belevágtam a norvég nyelvi kurzusba is, ahol 25-en próbálunk egy csoportban vmiféle logikát találni a kiejtésben és a nyelvtanban. Eddig mérsékelt sikerrel, de még csak egy alkalmon vagyunk túl. A "tanárnéni" viszont annyira nem brillírozik angol terén, ami még inkább nehezíti a dolgot, arról nem is beszélve, hogy pont úgy néz ki, mint egy életnagyságú troll-szobor. Sőt kb. ugyanolyan ügyességgel és magabiztossággal is mozog. A helyzetet tovább rontja, h errefelé vmi nagyon durva akcentussal, teljesen más nyelvjárásban beszélnek az emberek (állítólag), na de meglátjuk mi sül még ki ebből.

Ami még fontos: Kiszel Tünde-i gyorsasággal tudatosult bennem, h mennyire közel vagyunk a finn határhoz, így megszületett bennünk az elhatározás, miszerint egy mikrobuszt bérelve és a költségeket elosztva tehetnénk is egy kirándulást nyelvrokonainkhoz, amiből akár még jobban is kijöhetnénk egy ottani bevásárlással. Ugyanis Norvégiánál még Finnország is érezhetően olcsóbb (az alkohol árakat nem is említve).
De ez egyelőre csak terv, addig is ölelek mindenkit arról a helyről, ahol a téli nyitvatartás és buszmenetrend augusztus 17-én kezdődik.

Fíl dö szánsájn

Úgy néz ki a szombat esti program maradt a már-már szokásosnak mondható: Driv. Ezúttal mind a 4 és fél szint meg volt nyitva (igen, ekkora a hely...bár a legalsónál hajolgatnom kell a fagerendák elől), a máskor megszokott max. 2 helyett. A harmadikon rendeztek is egy erős eufemizmussal érdekesnek nevezhető koncertet: a tagok öltözéke alapján azt hittem minimum egy Freddie Mercury hasonmásversenyen vagyunk. Mindannyiójuk meztelen felsőtestén egy-egy csilli-villi köpeny...hogy a bajuszparádét ne is említsem. Mondjuk ez a meztelen felsőtest nem teljesen igaz, ugyanis hőseink valószínűleg hosszú évszázadok alatt a hideghez genetikailag így alkalmazkodva legalábbis jegesmedve prémet növesztettek maguknak szőrzet címén. Miután a 10. percben ezt, és a norvég nyelvű szöveget még fokozni tudták egy disznóölő-kés teátrális nyalogatásával, úgy döntöttem, h magukra hagyom őket a másik 15 nézővel (akik sztem fizetett statiszták voltak...vagy nagyon részegek) és visszatérek az újfent fergetegesre sikeredett bulihoz.
Régebben már említettem, hogy számomra nagyon hangulatos ez a "kis" szórakozóhely/kocsma...hát igen, kiderült hogy a II.világháború idején elsüllyedt itt egy hajó és német hullákat tároltak a 320 éves épületben, akik állítólag a mai napig kísértenek. Ezt megelőzően pedig halszárító és raktár volt a jó öreg Driv. Szerencsére a szag már nem érződik. Ellenben ugye minden fából van, ami nem kifejezetten előnyös tulajdonság egy füstös diák-bulik otthonául szolgáló helyen. Van is tűzérzékelő rendesen, bár ebből a szempontból inkább megnyugtató a terasz mellett kezdődő tenger.
A héten egyébként megint gyönyörű tiszta időnk volt, így vissza is mentünk és megismételtük az első heti picnincet: Telegrafbukta újratöltve...Éppen a sirályok és néhány elvetemült, fürdőnadrágban sütkérező helyi Rambo és Chuck Norris közt napfürdőztünk végre egy szál pólóban (nem kell megijedni, nadrág is volt rajtam) és élveztük az idei nap utolsó meleg sugarainak nyalogatását, amikor arra gondoltam, h mennyire filmbe illő jelenet ez. (Ej de költői, barokkos körmondat lett ez. De kijöttem belőle.) És abban a pillanatban odatoppant hozzánk egy norvég tévés, h használna bennünket vágóképnek ha nem bánjuk. Ezen ajánlaton meg persze kaptak a csajok és nagy duzzogva pózoltak a kamerának. Azok után, h egyesek már a rádióban, mások az újságban szerepeltek, mondhatom, h szűk egy hónap alatt az egész helyi médiát meghódítottuk, de azt azért remélem, h nem jutunk olyan "magasságokba", mint David "BaywatchKnightRider" Hasselhoff ezen a videón. A jó idő örömére ráadásul még egyszer focizhattam egy jót a szabad levegőn (elképesztő hány füves és betonos pálya van itt), ami már nagyon hiányzott, valamint meglátogattuk a sziget egyik tavacskáját is (kettő van), vagyis aktívan használtuk ki a napsütést. Az ezt követő estéről megemlékezve pedig az egész magyar delegáció nevében egy kollektív köszönömöt rebegnék el elcsukló hangon Eszternek és barátjának, Áronnak az otthonról érkezett értékes nedü közkinccsé tételéért.
A héten ismét volt 2 órám, az egyik egyre érdekesebbnek tűnik: megtudtam pl. h a kormányzó baloldal (és még sokak) által felelőtlennek és tapasztalatlannak bélyegzett erősen jobboldali pártnak a jövőre esedékes választásokon jó esélye van kormányra/ba kerülni. Ez egyrészt meglepő volt számomra, ismerve az ország fejlődési irányát, másrészt nem csoda h tömegeket tudnak megmozgatni az olcsóbb pia és benzin (nem kell lassabban mondani, mindenki megérti) nem túl komplex jelmondatával. Mellesleg jövőhéten elkezdődik a 3. kurzusom, ami le is zajlik szeptemberben, ennek megfelelően szokatlanul sok órám lesz, gyakorlatilag erről fog szólni a hét.
Most jut eszembe, h ha jól emlékszem nem is említettem, h a város szélén van egy bazinagy síugró-sánc, ami mindenhonnan látható, így jó tájékozódási pont, másfelől ha leesik a hó és kb. 13 év után újra sílécet csatolnék (ezúttal 10 percnél hosszabb időre), akkor aztán kezdhet rettegni Andreas Jacobsen meg Roar Ljökelsöy, mert a norvég csúcs megdöntése után benevezek a világkupára is.

Hogy lássátok, h mindig tartom a szavam, ígéretemnek megfelelően pótlom a hiányt: az első képen "ideiglenesen állandó" otthonomat láthatjátok, a második kettő pedig a városban készült: a 3. hátterében a könyvtár látható, míg baloldalt egy autentikus színes norvég faház egy talán kissé kevésbe autentikus Burger King-gel.
Semmi frappáns nem jut az eszembe, úgyhogy csak egyszerűen minden jót mindenkinek és külön köszönöm a segítséget Attilának az etr-rel való újabb vérremenő küzdelemben!

Hétköznapok

Kezdésként bocsi, régen nem írtam, mert a napokban már alábbhagyott a kezdeti rohanás, így kevesebb dolog történt mostanában; minden lényegtelen hülyeséget meg nem akartam leírni...ez a hivatalos verzió. Valójában csak baromi lusta vagyok, de ne áruljátok el senkinek. Mindenesetre most igyekszem megszüntetni az új bejegyzés hiányában a fellépő elvonási tüneteket.
Először is: a héten elkezdődtek az óráim (2 is volt), és egész érdekesnek bizonyultak, remélem ez továbbra is így marad. Mellesleg az egyik az "arctic"-nak nevezett északi régió jelentőségéről és az ehhez fűződő tervekről, a másik pedig a kisebbségi politikákról szól. Érdekesség, h itt mindig megtartják a 2x45 perc közti szünetet, bár lehet, h ez csak azért van, mert nekik is fárasztóbb angolul végignyomni. Hát...ööö...a tanulásról ennyi elég is (na meg arányos is az egyetemen töltött idővel).
A kollégiumban csodálatosan kezdődött a hét. Hétfőn reggel, szerdán éjjel szólalt meg a riasztó, ami egy karburátor nélküli wartburg rosszabb napjain nyújtott hanghatását is többszörösen felülmúlja, ami jelentősen megnehezíti a nyugodt alvást. Hétfőn a folyosóra való kiszaglással és körülnézéssel el is intéztem a dolgot és egy rövid, ámde elég egyoldalú mérlegelés után visszafeküdtem aludni. A következő alkalommal viszont nagyon makacskodott a sziréna szüneteiben norvégül magyarázó robothang, így mikor az ablakból egy villogó tűzoltóautót pillantottam meg, nem nyugodtam meg teljesen. Le is sétáltam a -természetesen megint téves- riasztás miatt a többiekhez hasonlóan papucsban élvezve az esőt. Remélem nem ez a helyi közösségi program minden héten, de valószínűbb, h vagy kórosan láncdohányos és egyben inszomniás lakó van az épületben vagy valakinek gyorsan fel kellene adnia főzési ambícióit.
Szóval nem kezdődött túl jól a hét, amiből-már belegondolni is durva-most léptünk a negyedikbe...bizony repül az idő, és nagyjából le is csengett a kezdeti nyaralás-feeling, így rá kellett jönnünk, h még itt leszünk egy darabig és tengetjük a hétköznapokat az egyre sötétedő időben. Na de azért nem kell félni, igyekszünk programot találni magunknak, amiről egyébként nem mondhatnám, h túl nehéz feladat lenne. Csillával jelentkeztünk is az itteni szórakozóhelyre (későn bekapcsolódók és gyenge memóriájúak kedvéért: Driv) önkéntesnek. Pénzt tehát nem kapunk, de egy rakás kedvezményt (ingyen beugró, kaja, pia...) igen, nem is beszélve a reményeink szerint szerezhető norvég kapcsolatokról. Mellesleg a sport csoportba jelentkeztem és kb. 2 héten 3x dolgozom...vagyis állok a sörcsap mellett és kivetítőn nézem a meccseket. Ebből azt hiszem nem kimondottan átlag feletti logikával is leszűrhető, h azért nem csak emberbaráti szeretetből jelentkeztem erre a "munkára".
Ezen a ponton jött el a jogosan követelt sajtó-helyreigazítás helye, amelynek eleget is teszek, mert nem akarok ujjat húzni a jövő menő londoni ügyvédasszonyával. Tehát egyetlen magyar sorstársam, akit ugyanebbe a koliba vetett a sors, keveselte a rá való hivatkozásokat/utalásokat. Ez csak azért történhetett így, mert Csilla (na ugye h ma is említettem már) annyira a mindennapjaim részévé vált, h szinte természetes...sőt létszükséglet a jelenléte, így egyértelműnek veszem az ő részvételét minden pozitív eseményben és teljesen evidensként kezelem azt. (Remélem ez a szívszórítóan őszinte bekezdés egy hét múlva is eszébe jut majd Londonban, mondjuk a 35% fölötti italok között sétálgatva...és nem a 100%-os narancslére gondoltam)
Ma délután tettünk egy rövidebb sétát Hadallel és CSILLÁVAL a mögöttünk található kis erdőben, ahol egy vadásznak látszó norvég bátorítására a tömegével fellelhető áfonyából is szedtünk egy kisebb adagot. Meg is próbálok minél hamarabb újra írni, látogassatok sűrűn, ha nem jelentkezem nem vadász volt a tanácsadónk.
De egyébként is olvassatok és vigyétek a hírt mindenkinek, akit érdekelhet, mert a kezdeti hatalmas lelkesedés alábbahagyott, a látogatottság jobban visszaesett, mint Kammerer és Kucsera a kajak ezres döntőben. A végén még az M1 nézettsége alá süllyedünk...na jó nem, csak az első napok rengeteg látogatója igen magasra tette a lécet, meg valahogy promótálni kell magamat. Vagyis név nélkül terjesszétek a blog merevedési zavarokra/hüvelygombára gyakorolt jótékony hatást.

Végezetül-akit érint-gondoljon bele, h nemsokára nektek is kezdődik a suli, egyébként pedig használjátok ki az utolsó nyári lehetőséget és irány a SZIN helyettem is. Ja, a szavazás alatt új, közérdekű információ található. Tessék megnézni, még hasznos is lehet.
Esős-hideg üdvözlet mindenkinek innen, ahol nehéz hinni a globális felmelegedésben.