Dúúúrva...bizony, most gondoltam csak bele, hogy már több, mint egy hónapja itt vagyunk. Olyan hihetetlen, h erre csak egy hatalmas közhelyet tudok mondani: de valóban röpül az idő.
De térjek már a lényegre! Szóval mivel jobb vagyok, mint Dévényi Tibi bácsi (na meg mert sajnos van is miről beszámolni), eleget teszek még az ilyen kéréseknek is, jöjjön tehát egy kis "szürkeség": Azt hiszem nem is kell túlságosan részletezni a dolgot, az időjárásról van szó, erről pedig mindent elmond, hogy 2 nap alatt háromszor ázott be a cipőm (ebből volt h esernyővel), ugyanis napok óta egyre hidegebb van és folyamatosan szakad az eső. Ezért talán csak a szünetekben teljes hosszában előtünő és szinte kézzel fogható távolságban pompázó szivárvány kárpótol valamelyest. Na meg a hét bölcsessége, ami tényleg segít a dolgok jó oldalát nézni: Legalább nem kell hűtőben tartani a sört... ez rendben is van, de az már mégiscsak túlzás, hogy szeptember másodikán Mikulás jelmezben osztogassanak szórólapot a boltban. Magyarul itt sem fenékig tejfel az élet, de persze ezt elhomályosítják a kellemesebb és maradandóbb élmények.
Pénteken például az olasz különítmény szervezett a kitartóbbaknak hajnalig tartó reggae-bulit az egyik diákszállás direkt ilyen célra fenntartott részében, ami amilyen nyögvenyelősen indult, annál pörgősebb lett a végére. Itt jött az elmúlt időszak második fontos felfedezése: megéri továbbra is jóban lenni a spanyol srácokkal, akik ezúttal Tequilával érkeztek. Vasárnap aztán sor került az általam kíváncsian várt Driv önkénteseknek szóló megbeszéléssel egybekötött vacsorára és kötetlen összejövetelre. Mint kiderült, lényeges információ, miszerint ez a lehetőség idén lett előszőr külföldieknek is meghirdetve, ugyanis ezt vhogy nem is akarták számításba venni, így közel egyórás prezentációt élvezhettem végig norvégul, amiből az egyetlen dolog amit nagy magabiztossággal felfogtam, az volt h el kell próbálnunk a tűzriadót...Na mondom fasza, ebben már úgyis van rutinom. Hát ezt most még tovább polírozhattam, mert ezúttal esőben is végigélvezhettem a procedúrát. Egyébként talán ketten voltunk akik maguktól nem értettek semmit az estéből, bár frissen szerzett norvég ismerőseim próbálták fordítani az általuk fontosabban k vélt részeket, ami elég szelektíven sikerült, de a lényeg gyorsan kiderült: Le a 3.-ra a megterített asztalokhoz, és ismerkedés közben bátran elfogyasztani a bennünket ott váró sört és bort (a színvonalról annyit, h ez messze a legjobb sör volt, amit itt kóstoltam; a bor pedig argentín száraz vörös...) Ezt követte a nem kifejezetten szerény választékból álló szabadszedéses vacsora, ahol arra is rádöbbentem, hogy még a csoportommal is mázlim van, ugyanis az általam (is) fémjelzett részleg kezdhette a visszafogottnak és szűkösnek nem nevezhető étkezést. A ránk váró italok gyors elfogyasztása után pedig kiderült, h most pedig le kell gyűrni a 15 méteres távolságot a pultig, ahol is újabb 200 korsó ingyen sört vehet magához a-norvégokat ismerve-feltehetően szomjas társaság. Ha már itt tartunk a csoportom vezetője egy feltünően életvidám és közvetlen Håkon nevű srác, aki erősen próbál eleget tenni a neve jelentette kötelezettségeknek (a helyi sörgyár alapítójának is ez volt a keresztneve, sört is neveztek el róla). Nem mellékesen pedig mind testfelépítésével, mind szőrzetével alaposan kiérdemelte a Teddy becenevet. Na szóval már megérte jelentkezni ide...főleg úgy, hogy dolgoznom még nem kellett.
Hétfőn aztán megkezdődött az EU jog kurzus is, amit 3 hétbe tömörített dózisban kapunk majd meg, és várakozásaimmal teljes ellentétben eddig érdekesnek bizonyult (de nem akrom még elkiabálni), ami elsősorban az 1 db original magyar feleséggel rendelkező Per Christiansen professzor élvezetes előadásának a gyümölcse. Egyébként kb. 15-en lehetünk a csoportban, ahol jelentős magyar dominancia érvényesül és körben ülünk a nem túl nagy, de annál inkább high-tech teremben. Itt ugyanis még a vetítővászon is gombnyomásra működik, meg a nem túl gyakori napsütés hatására az elektromos redőny is automatikusan lép működésbe...mi meg néztünk, mint parasztgyerek a nagyvárosban. Pedig nem hagymakarikával szoktam inni a kólát...
Merő önszorgalomból és érdeklődésből belevágtam a norvég nyelvi kurzusba is, ahol 25-en próbálunk egy csoportban vmiféle logikát találni a kiejtésben és a nyelvtanban. Eddig mérsékelt sikerrel, de még csak egy alkalmon vagyunk túl. A "tanárnéni" viszont annyira nem brillírozik angol terén, ami még inkább nehezíti a dolgot, arról nem is beszélve, hogy pont úgy néz ki, mint egy életnagyságú troll-szobor. Sőt kb. ugyanolyan ügyességgel és magabiztossággal is mozog. A helyzetet tovább rontja, h errefelé vmi nagyon durva akcentussal, teljesen más nyelvjárásban beszélnek az emberek (állítólag), na de meglátjuk mi sül még ki ebből.
Ami még fontos: Kiszel Tünde-i gyorsasággal tudatosult bennem, h mennyire közel vagyunk a finn határhoz, így megszületett bennünk az elhatározás, miszerint egy mikrobuszt bérelve és a költségeket elosztva tehetnénk is egy kirándulást nyelvrokonainkhoz, amiből akár még jobban is kijöhetnénk egy ottani bevásárlással. Ugyanis Norvégiánál még Finnország is érezhetően olcsóbb (az alkohol árakat nem is említve).
De ez egyelőre csak terv, addig is ölelek mindenkit arról a helyről, ahol a téli nyitvatartás és buszmenetrend augusztus 17-én kezdődik.
