"Csakazértis" eljön a péntek

Ezúttal valóban nagyon rövid leszek, ennek pedig egy oka van: senkit nem szeretnék untatni az Európai Bíróság jogeseteivel és jogértelmezésével, ezzel töltöttem ugyanis az elmúlt napokat, méghozzá igen intenzíven (közel 500 oldalnyi mennyiségben). Hiába, ez a héten itt már megkezdődnek a vizsgák, jelesül pénteken vár rám egy laza 6 óra hosszás írásbeli EU jogból. Alig várom...na jó, inkább egyből szombat következzen csütörtök után. A francba ezt kellett volna kérnem a Mikulástól múltkor Rovaniemiben. Dehát ezen túl kell esni, hogy még egy kör szenvedés várjon rám a jövő szerdai második és egyben remélhetőleg utolsó itteni vizsgám formájában. Szívesen letudnám azt az addig hátralevő egyébként is reménytelenül rövidnek tetsző időt, de ha belegondolok, hogy utána már csak két hetem van hátra itt...egészen hihetetlen. De legalább mehetek haza karácsonyozni a családhoz, és belecsapni az otthoni újabb menet vizsgákba. Persze előbb választani kell egy témát az évfolyamdolgozathoz. Szerethető ám ilyenkor az egyetemista élet...
Ennyit a nyafogásról, csak hogy mindenki átérezze halmozottan hátrányos helyzetemet és elmorzsoljon egy könycseppet miattam, bár korántsem olyan vészes a helyzet, mint azt lefestettem. Pénteken bele is fért egy kis már-már szokásosnak mondható buli orndalen nemzetközi diákok által pusztított 10x10 négyzetméteres (ennél fogva gyakran világrekord közeli népsűrűségűvé alakuló) party-helyén. Na jó, igazából nem is volt olyan kicsi az a buli...sem pedig a hazafelé vezető 50 perces jeges-havas út.
Szombat délután pedig kellemes meglepetésben volt részünk, Zsuzsi és Gábor érkezett Narvikból nyelvvizsgázni, így egy esti...vagyis délutáni (igazából fölösleges a különbségtétel) kávézós-beszélgetős összejövetelre is sort tudtunk keríteni, hogy következő, hosszabb látogatásuk időpontját is rögzítsük. Nagyon nem mellesleg pedig ezúton is GRATULÁLUNK nekik vágyaik folyamatos valóra válásához, reméljük ezután is így lesz.
Szóval ennyi hétvégi kis lazítás és kitérő után újult erővel vetettem magam a tanulás tengerébe. Ez persze nem igaz, de jól hangzik, valójában szenvedek, mint disznó a jégen. (El ne felejtsem ez jogvédett: köszönet Kiszin tanárúrnak h ezt hátrahagyta az utókornak). Ezt egyébként nem könnyíti meg hogy túl vagyunk a fordulóponton, vagyis a nap már nem jelenik meg az égbolton. Nem is tudok felkelni reggelente. De ezt a pár napot még kihúzom, igyekszem a minden tőlem telhetőt megtenni, hogy aztán az utolsó két hetet nyugodt szívvel élvezhessem ki.

Végül, de elsősorban drága egyetlen nővéremnek ajánlanám a számot, amit megígértem. Csak hogy tudd hogy sokat gondolok Rád.

Barangolás a legészakibb sörök mámorító, és áruk józanító világában

Mivel múlt hétvégén ismét látógató érkezett a tromsøi turistaparadicsomba -ezúttal Tutu, Csilla barátja- hétfőn ismét beiktattuk a programba a már szokásosnak mondható egyél amennyi belédfér pizzázást. Ezúttal mindezt visszafogottabban tettem, hogy a nap hátralevő részére is használható maradjak, bár ha erről a bőszen sütögető dolgozókat kérdeznénk lehet hogy más lenne a véleményük. Éhes tehát nem maradtam, de hogy szomjasak se legyünk, arról a sörgyár látogatása gondoskodott volna, dehát amilyen szerencsénk volt épp aznap maradt el az idényben másodszorra a körbevezetés (az idegenvezetők szabadságon vannak vagy betegek). Egyedül meg nem engedtek be természetesen. Féltek hogy kárt teszünk...magunkban. Kárpótlásképpen leültünk a söröző részlegben hogy elszürcsöljem életem legdrágább (és legfinomabb) sörét (nem írom le, mert nem is akarok emlékezni az árára), ami nevezetesen a sörgyár eredeti karácsonyi söre volt, és kétségkívül igazi specialitás. Mert itt azok már javában kijöttek, méghozzá az összes elképzelhető sörgyár kínálatában a legutolsó házi sörfőzdécskéig. A boltban kb. egy egész sor ezekkel van tele (juleøl norvégul), és a mikulásos, csillagos, havas csomagolásokról általában nem nehéz felismerni. A helyi Mack gyárnak egyébként kb négyféle téli-karácsonyi verzióját láttam eddig. Ezek egyébként barna sörök, ami azt jelentené, hogy az alkoholtartalma is magasabb. Csak hát a méltán népszerűtlen törvény óta, ami minden 4,7 % fölötti alkoholos italt az állami Vinmonopoletbe kényszerített, a főzdék is elkezdtek ügyeskedni, és csökkentett alkoholtartalommal is készítik ezeket, hogy normális sörként a boltban is eladható legyen. A hagyomásnyosat pedig megtalálhatjuk a piaboltban, még magasabb adókulccsal. Na én ebből a fajtából ittam a kocsmában. Egyébként meg ráálltam a nem egyszerűnek ígérkező projektre, hogy az összes juleølt végigkóstóljam. Szigorúan egyesével, pénztárcakímélő(bb)en vásárolva.
Este aztán még belefeledkeztünk egy kis otthoni sörözésbe is, ami nem mondhatnám hogy rosszul esett.
Ugranék is egyet picit az időben, a már mindennapos rutinnak számító dolgokat átugorva, így elérkeztünk a csütörtök esti Bodega önkéntes partyhoz. Már eddig is csak szórakozás volt ott "dolgozni", ezek után meg nagyon megérte beszállni. Az értesítést ugyan nem kapkodták el (2 nappal előtte), ellenben ingyen sörrel vártak bennünket (Kb. mintha otthon minőségi whiskey várna). Nem csak kóstoló szintjén. Az első óra tiszteletköre és mindenki felbukkanása, majd jónéhány ember korai eltűnése után aztán egy bő tíz fős keménymag (erős spanyol-norvég dominanciával, de tartottam magam) maradt kb. egy hűtőnyi sörre. Ráadásul elárulom, nem az olcsóbb fajtából...Ja meg mellesleg négy féle. Ennek pusztításán fáradoztunk (elég sikeresen) egészen hajnali kettőig, amikorra is kitettek bennünket az egyetemi épületből. Az estét egyébként hülyébbnél vicesebb játékok tarkították, meg persze zene és a társaság méretét meghazudtoló hangzavar. Na meg éjfélt elhagyva egy kis szülinapi köszöntés Xoel részére.
Másnap (magyarán tegnap) aztán elérkezett az internetional food evening, ahol elég szép számú ország igyekezett képviseltetni magát vmilyen jellegzetes étellel. Igen tetszetős alkotásokra csorgathatta a nyálát a korgó gyomrú tömeg, és valószínűleg az ízük is jó volt, de mivel én hihetetlenül jólnevelt és udvarias gyerek vagyok, így mire sorra kerültem, már amiből maradt egyáltalán egy kevés, azt is nehéz volt felismerni a sáskajárás után. Azért persze ennyi féléből maradt mindenkinek egy tányérnyi finom étel, de miután mindenki jóllakott, rövid időn belül észrevétlenül elszivárgott a tömeg, talán a holnapi...izé mai...szóval szombat esti megpróbáltatásokra előrelátóan tartalékolva. Coming soon...

Közben meg az amcsik elnököt választottak, aztán most nagyon verik a mellüket hogy ők mekkora Johhnyk és hihetetlen toleránsak hogy feketét küldenek a fehér házba, de attól tartok ez a fene nagy erkölcsi felülemelkedésük addig tart, amíg rá nem jönnek, hogy ezúttal nem nyomulnak be terroristákat keresve az olajkutak mélyén egy újabb közel-keleti országba (nagy cimborájuk, Pakisztán háza táján is szét lehet nézni), és a benzinért nem kell majd kb. öt és fél centtel többet fizetni, mert ezt a jóléti veszteséget már nem képesek elviselni. Persze most reménykedjünk hogy ez az energetikus Barack gyerek kezelni tudja majd a dolgokat. Búcsúzóul meg itt egy kis videó a jó öreg Bozót Gyuriról, Amerika 43. elnökéről. Emlékezzünk rá olyan retardáltként, amilyen valójában volt.
Mellesleg már keményen november van, szóval rá kéne állni a tanulás projektre, csak hát nem vagyok itthon hosszú időt egyhuzamban, így mindig úgy érzem fölösleges hozzákezdeni és olyan hülyeségekkel megy el az időm helyette, mint hogy blogot írogatok.
Ennek ellenére ezt a rossz szokást továbbra is megtartom, és megpróbálok küzdeni, hogy életemben először ne folyjon ki a kezeim közül az idő.

Annyit még elfelejtettem, ha valaki nem vette volna észre, h végre levettem az ezer éve lejárt szavazást, a helyén most folyamatosan frissülő sporthírek vannak. Hogy egy klasszikust idézzek: "Azt csak azért raktam oda, hogy legyen ott valami..."
Üdvözlet innen, ahol a karácsonyi sört október végén kezdik árulni!

Komplex elmaradás-pótló és gazdaság-megmentő tervezet

Megint úgy tűnhet hogy igencsak el voltam veszve, hiszen egy ideje nem jelentkeztem, de ennek nagyon prózai oka(i) van(nak): Egyrészt hétfőn megkaptuk az első komolyabb egyetemi feladatot egy házi dolgozat formájában (amit én valamiért egészen hétfő reggelig szerdára vártam, de ezt inkább hagyjuk), erre pedig egy hét állt rendelkezésünkre, és a félévi jegy egy részét képezi majd. Azért nem kell megijedni, természetesen itt még kevésbé pörögtem túl a dolgot, mint otthon tettem volna, ami azért jelöl egy szintet (vagyis nem voltak álmatlam éjszakáim a nagyívű világmegváltó elemzés miatt), de azért ha pötyögni kezdtem a laptopot, akkor mégis inkább ezt írtam, mint a blogbejegyzést. Nem elsősorban a prioritások, inkább lelkiismereti kérdés miatt. ásos prograAztán meg persze jött a hétvége, ami megint koránt kezdődött.
De ennyire még nem szaladok előre, itt volt ugyanis Enikő tesója, Zsuzsi, szóval kedden este őket is meglátogattuk, meg persze ment a szokásos program, ami mint már elég egyértelműen kiderült nem igazán az egyetemi teendőket takarja. Magyarul Bodágában beszélgetés, bodegában dolgozás (most épp Victor helyett), a Kraft látogatása stb. Apropó, azt hiszem csak azért tudom még mindig megkívánni a waffelt, mert épp most értünk vissza a Dolly Dimple's egyél amennyi belédfér akciójáról, amit természetesen szigórúan közhasznú indíttatásból látogattunk meg, elvégre mégis össze kell hasonlítani az előző Peppe's-ben tett hasonló kirándulásunk tapasztalataival, hogy segíthessünk az igen nehéz választásban szegény (egyébként mirelit pizzán élő) norvégoknak. Dehogy ennek a kis kitérőnek legyen is értelme: az "amennyi belédfér" jelző nem feltétlenül takarja az "amennyi jólesik" kategóriát, így most a gofri-túladagolásomat elnyomja a pizza-undor, ami rossz esetben órákig is eltarthat egy ilyen trauma után.
Kicsit visszaugranék még az időben (nem azért mert tele a hasam, fáradt vagyok és nem tudok koncentráni, csak gondoltam a Márqeuznél jól bevált mozaikos idősík használatával egy kis gondolkodásra késztetem az elkényelmesedett olvasókat...segítek: csak ironizáltam, az "a" válasz a helyes). Tehát pénteken Enikőékkel ellátogattam a Polariaba, ami egy múzeum, és amellett h igen impozáns épületről van szó, (rabságban) élő fókákat lehet nézni, meg filmet Svalbardról (ami megintcsak nem kicsit lenyűgöző), egyszóval az Északi-sarkkal foglalkozik meglepő módon az egész kiállítás. Ezután még az utolsó pillanatban kiderült (értsd: a buszon, jegyvásárlásnál) h a délutánra tervezett közeli kirándulás nem nyerő ötlet, tekintve hogy az utsó busz nem este 7kor jön vissza, hanem amikor mi megérkezünk, ami azért kellemetlen meglepetés lett volna. (Ezúton is bocsi Csilla a félreértésért...ne izguljatok, ezt más sem érti). De helyette egy túra a mainlandi magaslatra belefért, ezúttal (majdnem) a csúcsig. Kellemesen el is fáradtunk, átfáztunk, ránk is fért a Drivben egy...egy forró csoki. Mert nem tudják ezek mi a jó, a forralt bort nem ismerik, mi meg valószínűleg nem mutatjuk meg nekik. Ilyen árú borokat nincs az embernek kedve forralgatni. A szombat este aztán a duty free vodka és a vártnál ezúttal kevesebb embert vonzó Hele Driv fantázianevű party jegyében telt, ahol megint jól éreztük magunkat. Egy-két kisebb kellemetlenséget leszámítva. Pont.
Vasárnap a hétvége zárasaként egy újabb önkéntes buli, azúttal "rossz ízlés" mottóval, amihez mondjuk néhány norvégnak nem nagyon kéne öltözni, de azért megtette mindenki. A helyi italozási szokások bemutatása után néhányan a vetkőzés részét sem hagyták ki a dolognak, pedig igazán megtehették volna. Mindenestre jó korán el kellett indulni itthonról, h megtaláljam az előzetes összejövetel/alapozás helyét, ugyanis valószínűleg randomra be lettünk osztva, így elmondhatom, h egy norvég szöszi lakásán töltöttem az estét (a melltartóját mégis is inkább meghagytam másnak, nem éreztem annyira közel magamhoz, mint nyílvánosan használt partykelléket). Azért elég könnyen megtaláltam a helyszínt, bár tény h egy stadiont nem olyan nehéz kiszúrni. Az este megfigyelési: nem kell sok pia nekik h átlépjék a határokat (gyakran a jóízlését is, de ezt ezúttal nem fejteném ki, és a szexuális beállítódás-beli gyakori elhajlásokat sem), mégis rengeteget isznak. Ergo egy rakás nem hogy angol, de minden beszédkészségét elvesztett hülyének öltözött norvéggal buliztam egy legalábbis vicceset.

Ma végre megszabadultam a házi dolgozat terhétől is (legalább az eredményhirdetésig), ami azért -a jó időbeosztásnak köszönhetően (na jó, ez az amit soha nem mondhattam el magamról)- a hétvégi programra sem nyomta rá túlságosan a bélyegét, amint az a fenti példákból jól látható. Sőt mindezek mellett még egy norvég tesztet is írtam, amit mondjuk nem könnyített meg, h ezzel a ténnyel az óra elején kellett szembesülnöm, de azt hiszem megbirkóztam vele. A hétköznap-hétvége felosztás meg lassan teljesen értelmét veszti, nem csak hogy a napok, de a hetek is egybefolynak.
Közkívánatra és az érezhetően növekvő népakarat nyomására megígérem h megpróbálok gyakrabban írni, ezzel elhárítva a mélyülő gazdasági válságot és a közeledő világvégét. Az ENSZ BT legújabb ülésén arra jutott ugyanis, h ha sikerül megkétszerezni a blog látogatottságát, az egyértelműen a kamatláb eséséhez és a befektetések rohamos megindulásához vezet, de a program végrahajtását egyelőre mesterségesen visszatartjuk, mert akkor még a végén nem lenne miért gyűlölködve, verekedve, "monnyonle"-hangulatban tölteni október 23-i nemzeti ünnepünket.
Ez a szép kép búcsúzóul jó is lesz, Hasta la vista!

Santa Claus is coming to town...

Dúúúrva...bizony, most gondoltam csak bele, hogy már több, mint egy hónapja itt vagyunk. Olyan hihetetlen, h erre csak egy hatalmas közhelyet tudok mondani: de valóban röpül az idő.
De térjek már a lényegre! Szóval mivel jobb vagyok, mint Dévényi Tibi bácsi (na meg mert sajnos van is miről beszámolni), eleget teszek még az ilyen kéréseknek is, jöjjön tehát egy kis "szürkeség": Azt hiszem nem is kell túlságosan részletezni a dolgot, az időjárásról van szó, erről pedig mindent elmond, hogy 2 nap alatt háromszor ázott be a cipőm (ebből volt h esernyővel), ugyanis napok óta egyre hidegebb van és folyamatosan szakad az eső. Ezért talán csak a szünetekben teljes hosszában előtünő és szinte kézzel fogható távolságban pompázó szivárvány kárpótol valamelyest. Na meg a hét bölcsessége, ami tényleg segít a dolgok jó oldalát nézni: Legalább nem kell hűtőben tartani a sört... ez rendben is van, de az már mégiscsak túlzás, hogy szeptember másodikán Mikulás jelmezben osztogassanak szórólapot a boltban. Magyarul itt sem fenékig tejfel az élet, de persze ezt elhomályosítják a kellemesebb és maradandóbb élmények.
Pénteken például az olasz különítmény szervezett a kitartóbbaknak hajnalig tartó reggae-bulit az egyik diákszállás direkt ilyen célra fenntartott részében, ami amilyen nyögvenyelősen indult, annál pörgősebb lett a végére. Itt jött az elmúlt időszak második fontos felfedezése: megéri továbbra is jóban lenni a spanyol srácokkal, akik ezúttal Tequilával érkeztek. Vasárnap aztán sor került az általam kíváncsian várt Driv önkénteseknek szóló megbeszéléssel egybekötött vacsorára és kötetlen összejövetelre. Mint kiderült, lényeges információ, miszerint ez a lehetőség idén lett előszőr külföldieknek is meghirdetve, ugyanis ezt vhogy nem is akarták számításba venni, így közel egyórás prezentációt élvezhettem végig norvégul, amiből az egyetlen dolog amit nagy magabiztossággal felfogtam, az volt h el kell próbálnunk a tűzriadót...Na mondom fasza, ebben már úgyis van rutinom. Hát ezt most még tovább polírozhattam, mert ezúttal esőben is végigélvezhettem a procedúrát. Egyébként talán ketten voltunk akik maguktól nem értettek semmit az estéből, bár frissen szerzett norvég ismerőseim próbálták fordítani az általuk fontosabban k vélt részeket, ami elég szelektíven sikerült, de a lényeg gyorsan kiderült: Le a 3.-ra a megterített asztalokhoz, és ismerkedés közben bátran elfogyasztani a bennünket ott váró sört és bort (a színvonalról annyit, h ez messze a legjobb sör volt, amit itt kóstoltam; a bor pedig argentín száraz vörös...) Ezt követte a nem kifejezetten szerény választékból álló szabadszedéses vacsora, ahol arra is rádöbbentem, hogy még a csoportommal is mázlim van, ugyanis az általam (is) fémjelzett részleg kezdhette a visszafogottnak és szűkösnek nem nevezhető étkezést. A ránk váró italok gyors elfogyasztása után pedig kiderült, h most pedig le kell gyűrni a 15 méteres távolságot a pultig, ahol is újabb 200 korsó ingyen sört vehet magához a-norvégokat ismerve-feltehetően szomjas társaság. Ha már itt tartunk a csoportom vezetője egy feltünően életvidám és közvetlen Håkon nevű srác, aki erősen próbál eleget tenni a neve jelentette kötelezettségeknek (a helyi sörgyár alapítójának is ez volt a keresztneve, sört is neveztek el róla). Nem mellékesen pedig mind testfelépítésével, mind szőrzetével alaposan kiérdemelte a Teddy becenevet. Na szóval már megérte jelentkezni ide...főleg úgy, hogy dolgoznom még nem kellett.
Hétfőn aztán megkezdődött az EU jog kurzus is, amit 3 hétbe tömörített dózisban kapunk majd meg, és várakozásaimmal teljes ellentétben eddig érdekesnek bizonyult (de nem akrom még elkiabálni), ami elsősorban az 1 db original magyar feleséggel rendelkező Per Christiansen professzor élvezetes előadásának a gyümölcse. Egyébként kb. 15-en lehetünk a csoportban, ahol jelentős magyar dominancia érvényesül és körben ülünk a nem túl nagy, de annál inkább high-tech teremben. Itt ugyanis még a vetítővászon is gombnyomásra működik, meg a nem túl gyakori napsütés hatására az elektromos redőny is automatikusan lép működésbe...mi meg néztünk, mint parasztgyerek a nagyvárosban. Pedig nem hagymakarikával szoktam inni a kólát...
Merő önszorgalomból és érdeklődésből belevágtam a norvég nyelvi kurzusba is, ahol 25-en próbálunk egy csoportban vmiféle logikát találni a kiejtésben és a nyelvtanban. Eddig mérsékelt sikerrel, de még csak egy alkalmon vagyunk túl. A "tanárnéni" viszont annyira nem brillírozik angol terén, ami még inkább nehezíti a dolgot, arról nem is beszélve, hogy pont úgy néz ki, mint egy életnagyságú troll-szobor. Sőt kb. ugyanolyan ügyességgel és magabiztossággal is mozog. A helyzetet tovább rontja, h errefelé vmi nagyon durva akcentussal, teljesen más nyelvjárásban beszélnek az emberek (állítólag), na de meglátjuk mi sül még ki ebből.

Ami még fontos: Kiszel Tünde-i gyorsasággal tudatosult bennem, h mennyire közel vagyunk a finn határhoz, így megszületett bennünk az elhatározás, miszerint egy mikrobuszt bérelve és a költségeket elosztva tehetnénk is egy kirándulást nyelvrokonainkhoz, amiből akár még jobban is kijöhetnénk egy ottani bevásárlással. Ugyanis Norvégiánál még Finnország is érezhetően olcsóbb (az alkohol árakat nem is említve).
De ez egyelőre csak terv, addig is ölelek mindenkit arról a helyről, ahol a téli nyitvatartás és buszmenetrend augusztus 17-én kezdődik.

Party time - all the time

Az a helyzet, hogy az elmúlt három napban a délelőttök kimaradtak az életemből...ez pedig az éjszakák ellenkező irányú aktivitása miatt történt, nem mondanám, h túl nagy bánatomra. Bár mostmár azért jól esik az alvás-pótlás. Pénteken a változatosság kedvéért Driv: túl sok választás nincs a diákok számára, de így legalább mindenkit egyszerű megtalálni. Ezúttal ahogy az utolsó pillanatokban kiderült jelzőlámpa-party. Bár ezzel senki sem foglalkozott túlságosan, mivel az így hátrányosan halmozott helyzetűvé váló csóró külföldiek számára a norvég nyelvű programból ez "nem jött át" túlságosan. A hering érzés ellenére, de nem kizárólag a jegesmacis sör hatására megint megfelelő hangulatban telt az éjszaka..egészen a színpadon elcsattanó férfi-smárig, ami akárkinek is a beteg ötlete volt, majdnem mindenki számára jelentősen előrehozta a "modtmárhúzhatunkhaza" stádiumot. Viszont újabb szórakoztató és feletébb nagy alkoholbírású fazonokat ismertem meg a 3 új (szokatlan módon angolul is érthetően kommunikáló) spanyol delelgált személyében, hogy az egyetlen jelenlévő norvég őslakosról ne is beszéljünk, aki (bár józanul nem láttam) ismét bizonyította miszerint van az az alkohol mennyiség amitől ők is megnyílnak. Ja és a neve kiejtve vmi olyasmi, h "hóvan"...na bazmeg nomen est omen. Majd szombaton jöhetett az Algeriában született New Yorkból idetelepült Steve bulija, h vasárnap összejöhessünk az eredetileg szudáni, de Ománból Kanadába költöző és jelenleg itt tanuló Hadal szülinapjára. Steveről annyit, h ritka jó arc és hihetetlenül készült a beígért bulira...bár kicsit túlzás volt, h gyakorlatilag bezárt bennünket a konyhába és mindenkit táncra parancsolt. Lehet, h a Maghreb országok fiai ezt a megoldási elképzelést genetikailag hordozzák, de fizikai paramétereit elnézve mindenki gyorsan belátta, h egyetlen döntés létezik...amit aztán nem is bántunk meg, főleg miután előkerült a sör a hűtőből és végre lekísérhettük a franciák sztem Becherovkára hajazó gyógynövényes nedüjét. (de lehet, h gyak a nyár hagyott az ízlelőbimbóimban ilyen maradandó nyomokat). Mindenestre én csak baráti eszegetésre-beszélgetésre készültem, de bebizonyosodott h a másnapi gyógysör hatásos valamint nehéz megállni a lejtőn ilyen hangulatban, így aztán ismét 4-re jutottam ágyközelbe. A hétvége ámokfutása végül az előző esték nyomainak méregtelenítés, ugyanakkor a nagy kajálás jegyében végződött, csak hogy megint lehessen kialudni a késői fekvést. Így aztán mostmár talán én vagyok az egyetlen, aki elvben nem vehet sörnél keményebb alkoholt.
Ma végre vmi hasznosat is csináltunk és átruccantunk a mainlandre megnézni a legészakibb katedrálist és kipróbálni a cable car felvonóját, aminek köszönhetően megint lélegzetelállító látványban volt részünk: madártávlatból nézhettük az egész várost és a szigetünket is. Ebben még az időjárással is nagy szerencsénk volt, hiszen attól tartok az utolsó tiszta napsütéses napok egyikét használtuk ki erre (egyébként Enikő előrelátásának köszönhetően).
Abszolút nem vág ide, így inkább meg sem próbálok átkötni, de kikivánkozik belőlem, hogy eddigi megfigyeléseim alapján a norvégoknál lehet vmi kis hiba a jó öreg DNS-láncban, mert szokatlanul sok érdekes figurát látni, akiknek első ránézésre enyhén Down-kóros feje van. De annyira, h ez nem csak nekem szúrt szemet (bizonyítékként: Magnus Carlsen világhírű sakkozó). Ez csak külső megfigyelés, hiszen eddig inkább külföldi diákokkal kerültem kapcsolatba, mint norvégokkal. Apropó: a kínai Xuan nemrég tért vissza a debreceni nyári egyetemről, és egyedül nagyobb országimázst csinál, mint amit az egész Magyar Turizmus Rt. Tony Curtisszel karöltve fel tudott eddig mutatni. Ez az áradozás mellesleg különösen jól esett, miután egy olasz lány közölte, h 2 hét gulyás-evés után tette le a voksát a vegetarianizmus mellett. Bár ez legyen az ő baja.
Itt egyébként a gyümölcsök közül a banán a legolcsóbb (nem is kevéssel), amit azóta sem tudok feldolgozni, hiszen az éghajlat nem éppen trópusi, és Costa Rica-t talán még Paris Hilton sem mondaná szomszédos országnak. Akinek van vmi ötlete eme paradoxon feloldására, az bátran ossza meg velem. Talán nekik is van egy zöldzakós Torgyán Jóska-szintű szellemóriásuk, aki ezeket a hatalmas üzleteket lezsírozza...

Na de mostmár kezdődik az egyetem, ezen a héten is kőkemény 2 (kettő) órával leterhelnek. Ez mellesleg abszolút lényegtelen információ, csak gondoltam ezzel is borzolom még a kedélyeket. És hogy a végére egy klasszikust idézzek: "Csokoládés csőtészta, baracklekváros cserebogár és pirított bikaboka. Na csá!"