Azzal kezdeném, hogy a legjobb lenne ha nem írnék semmit az itteni -finoman fogalmazva is szeszélyesnek nevezhető- időjárásról, ugyanis akármit leírok, a következő héten homlokegyenest az ellenkezője történik. De ezek a gyors változások úgy megdöbbentenek, h mégis megteszem: szóval a múlt heti hideg és folyamatos eső után egycsapásra kisütött a nap, egész héten töltögethettük D-vitamin készleteinket, így már készen állunk a visszafordíthatatlanul közeledő télre (mondjuk már hittem ezt párszor, mégis mindig napok alatt visszahúzódott a hóhatár a hegyen...ami azért elhihetitek, megnyugtató). A legapróbb bárányfelhő nélküli égbolt legnagyobb előnye pedig:...dobpergés...megjelent az első ÉSZAKI FÉNY. Bizony-bizony, bibibíí, napok óta minden éjjel feltűnik ez a zöld tündér (akiknek erről a kifejezésről előszőr az absinthe jut eszükbe most nézzenek mélyen magukba). Nem tudom eldönteni, hogy akklimatizálódom, elhaltak az idegvégződéseim, vagy egyszerűen a Golf-áramlat jótékony hatását érzem, de valószínűleg otthon nem jutna eszembe pólóban elindulni az egyetemre 10 fokban. Itt viszont szabályosan élveztem a hihetetlen tisza, csípős levegő napsugarakkal való keveredését.
Egyébként egy újabb rejtélyt fejtettem meg, nevezetesen azt az eddig sűrű homály fedte indokot, amiért "az észak párizsa" megtisztelő, ámde eddig a norvég öltözködési stílus által nem kimondottan alátámasztott titulust, amit Tromsø városára aggattak. Eddig csak arra gondoltam, h ezt akkor találhatták ki, mikor még nem volt lehetőség a hideg északról délre utazni, de elképzelték milyen lehet Párizs...most viszont jött a megvilágosodás: csakis a világ legszélesebb gumicsizma-választéka lehetett a kiindulópont. Ugyanis a cipőboltokban elképesztő féle-fajta -errefelé még hasznosnak is tűnő- csúnyaságot árulnak a virágmintástól a piros pöttyösig.
Kedden aztán az arctic norway kurzus keretében kirándulást tettünk a megyházára, ahol egy igazi nagykutya fogadott bennünket: Svein Ludvigsen a megye jelenlegi kormányzója, aki 12 évig volt parlamenti képviselő, ebből 4 évig a felsőház elnöke, majd pedig miniszter (halászati). Ennek ellenére teljesen közvetlen és barátságos volt, mindenkivel kezet fogott, egyenként is érdeklődött a diákok iránt és érdekes előadást tartott a pezsgős pohárból történő almeleves koccintás után. Tanulságos volt mindenestre, hogy meglátásom szerint a globális felmelegedésben és a sarki jég olvadásában errefelé sokan nem a problémát látják, hanem a pénzt: újabb kiaknázhatő olaj-és gázmezők, valamint az ezek szállítására megnyitható új tengeri útvonal, az instabil mediterráneumot így kikapcsolva a játékból. A végén még névjegykártyát és állófogadás-szerű ételt is kaptunk...tényleg nagyon törekszenek jó benyomást kelteni és barátságos vendéglátók lenni.
A nap tökéletes zárásaként megvolt az első megbeszélés is a Driv "sportosztályán": összesen 8-an vagyunk, így szinte tényleg egy norvég baráti társaságba csöppentem, ugyanis én vagyok az egyetlen külföldi...mégis a kedvemért az egész megbeszélés angolul folyt, és ezen kívül is mondhatom, h hihetetlenül jófej és segítőkész csapatba kerültem. Ennek örömére be is vállaltam a szerdai BL-meccs nagykivetítőn történő sörcsap mellöli lebonyolítását, na meg egy póker esten való aszisztálást erre a hónapra (kb. ennyi jut egy emberre), majd az ajándék pizzatömeg elfogyasztása után még egy sörözős beszélgetés keretében ismerhettem meg jobban a többieket, akiknek egyébként átlagos diákként nem okoz gondot az önkéntesek számára tényleg nagyon akciósan árult 1000 Ft-os sörből bárkit meghívni amikor szeretné. Nekik ez (sőt a tömény sem) jelent tételt, vagyis a korlátozással csak szerencsétlen külföldiekkel szúrnak ki rendesen.
Mikor már egyáltalán nem is hiányzott a tévé, következett a kihagyhatatlan lehetőség és a hét újabb fénypontja: A bejárat mellé kitett, szinte vatta új, ráadásul nem éppen kisképernyős Philips tévét becsrkészése egy hét egyre vadabbá váló szemezés után. Itt ugyanis ha vkinek nem kell vmi, csak kiteszi a földszintre, és aki kapja marja. Így csak egy antenna kábelt kellett vennem és máris élvezhetem a hibátlan adást, ami egyébként kiválóan alkalmas mind angol, mind -egyelőre csak embrió-állapotban, és ott is csak elméletben létező- norvég nyelvtudásom fényezésére, hiszen itt az összes film, sorozat és műsor eredeti angol szöveggel fut, norvég felirat kíséretében. Az internet után tehát újabb civilizációs vívmány kapcsol vissza és szigetel el egyszerre a világtól, bár igyekszem elkerülni a bármelyikkel történő túlzott kapcsolatteremtést, mert még a végén Dr.House és Bart Sipmson lesz a legjobb barátom.
Ismét eseménydús néhány nap van tehát mögöttem, amely sorozatot azért szeretném legalább valamelyest fenntartani az egyetemi elfoglaltság tekintetében húzós(abb)nak és zsúfolt(abb)nak, ámde gyorsan múlandónak igérkező következő két hétben.
Azért ne sírjatok, megpróbálok ezalatt is időt szakítani a blog frissítésére, bár nem ígérhetek semmit. Jobban mondva ígérhetek, majd max nem tartom be...ez úgyis divat mostanság.
Zárásképp pedig ölelek-tsókolok mindenkit (de inkább csak virtuálisan).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése