Először is üdvezlet mindenkinek innen a sarkkörön túlról, és bocsi, hogy csak most kezdem a beígért blogot, de eddig nem volt net a koliban, arra meg nem volt időm a város felfedezése mellett, h beüljek vhová...na jó..talán lett volna, de baromi lusta vagyok, másrészt meg az alföldi parasztgyerek nincs hozzá szokva a hegyekhez és elég rendes fáradtsággal és izomlázzal küszködtem az egész napos mászkálások után. Na de ez senkit nem érdekel. Szóval jól indult életem első repülése: A Ferihegyen 40 percet késtünk vmi technikai probléma miatt, majd jó órás késéssel jött az átszállás Osloban.Ahhoz képest, h a norvégokat és a légitársaságukat precíznek képzeltem... De a felszállást élveztem, mint hülyegyerek a vidámparkot. Legszívesebben a kezemet is felraktam volna. Mellesleg az egyik stewardess egy tejfölszőke skandináv csajszi volt, a másik meg vmi szexi kis ázsiai. Ez meg is nyugtatott: ha ez a kultúrák találkozása, akkor nagyon bejön:D
Éjfélre meg is érkeztünk a szállásra, aminek elég koli hangulata van belülről (máshol külön kis faházak vannak 6 embernek), viszont a konyha amilyen kicsi, olyan igényes, a kilátás meg kárpótól mindenért: ez van az első képen éjfél körül, felhős időben...merthogy a nap nem nagyon akar lemenni, ami jelentősen megnehezíti az alvást. Akármikor fordulok egyet azt hiszem, már reggel van. Na persze ennek örülni kell, mert aztán jön a sötétség, amitől méltán depressziósak az emberek. Az ő lelki problémáinak most én iszom a levét, ugyanis az áruházakban max. sört lehet kapni, este 6-ig (szombaton 4) aztán egy szép kis függönnyel eltakarják. A töményeknek külön állami üzlet van, asszem Vinmonopol néven, ahova puszta kíváncsiságból bementem: egy üveg Jéger laza 15 rugó, de még a pezsgő is ötezer körül van...szóval nagykirály leszek még azzal az 1 liter töménnyel, amit beengedtek...vagyis csak lennék, de ilyen árak mellett lehet, h zugivó leszek inkább. Kivéve ha a lakótárs, akivel a konyhát/fürdőszobát osztom vmi pénzes norvég lesz (merthogy ő még nem jött meg), vagy min. vmi sejk fia. Amúgy minden qva drága, egy fél kilós kenyérért lazán elkérnek akár 600 Ft-nyi koronát...de hatalmas különbségek vannak, szóval ha jól megnézi az ember mit és mennyiért vesz, elég jól ki lehet jönni. Sörből a Carlsberg meg a Tuborg a "legolcsóbb", de mindegyik 20-25NOK (600-660Ft).
Az emberek egyébként első benyomásra nagyon rendesek és segítőkészek, bár a "minden norvég beszél angolul" elméletet már rég cáfoltuk. A suliban minden irodában mosolygva fél perc alatt elintéznek mindent, Belal-a szíriai önkéntesünk-még vasárnap is ugrott, ha szóltam. De utaztunk már ingyen egy garázsba tartó busszal, egy bácsika pedig kb. 40 perc gyaloglást, meg 1-2 eltévedést spórolt meg nekünk azzal, h hazahozott a nagybevásárlásról (Bár ez asszem inkább Csillának tudható be, mint az én személyes varázsomnak). A repülőn a mellettem ülő család mindenáron csokival tukmált...bár szívesen beszálltam volna a családba: ígérem, jó testvérek lennénk a kis szöszivel.
Egyébként a tájba teljesen belezúgtam, vmi lélegzetelállító. Tényleg nem lehet betelni vele (leszámítva az ipari részt a parton, dehát ezekhez az árakhoz kell a világ-második olajexport.)
A kedvenceim egyébként az ezer színben pompázó faházak. Ja, kb. 5 percre vagyunk az egyetemi campustól, ahol tényleg minden egyben van, és tiszta high-tech az egész komplexum...a főépületben akkora szökőkút van, mint nálunk a westendben (mondjuk pont annyira hasznos és autentikus is a parasztvakítás.)
Az első nap egyébként szar idő volt, még eső is esett, kabátban jártuk fázva a várost. Azóta
viszont gyönyőrűen süt a nap, még pólóban is lehet lenni.
Így elsőre kicsit belelendültem, de itt vagyunk már 4 napja és minden "very impressive", na meg megörültem végre a netnek.
Ezentúl tényleg megpróbálok rövidebb lenni, de lehet, h most hazudtam.
Csók meg kézfogás mindenkinek, a készlet erejéig szabadon lehet választani.
