Party time - all the time

Az a helyzet, hogy az elmúlt három napban a délelőttök kimaradtak az életemből...ez pedig az éjszakák ellenkező irányú aktivitása miatt történt, nem mondanám, h túl nagy bánatomra. Bár mostmár azért jól esik az alvás-pótlás. Pénteken a változatosság kedvéért Driv: túl sok választás nincs a diákok számára, de így legalább mindenkit egyszerű megtalálni. Ezúttal ahogy az utolsó pillanatokban kiderült jelzőlámpa-party. Bár ezzel senki sem foglalkozott túlságosan, mivel az így hátrányosan halmozott helyzetűvé váló csóró külföldiek számára a norvég nyelvű programból ez "nem jött át" túlságosan. A hering érzés ellenére, de nem kizárólag a jegesmacis sör hatására megint megfelelő hangulatban telt az éjszaka..egészen a színpadon elcsattanó férfi-smárig, ami akárkinek is a beteg ötlete volt, majdnem mindenki számára jelentősen előrehozta a "modtmárhúzhatunkhaza" stádiumot. Viszont újabb szórakoztató és feletébb nagy alkoholbírású fazonokat ismertem meg a 3 új (szokatlan módon angolul is érthetően kommunikáló) spanyol delelgált személyében, hogy az egyetlen jelenlévő norvég őslakosról ne is beszéljünk, aki (bár józanul nem láttam) ismét bizonyította miszerint van az az alkohol mennyiség amitől ők is megnyílnak. Ja és a neve kiejtve vmi olyasmi, h "hóvan"...na bazmeg nomen est omen. Majd szombaton jöhetett az Algeriában született New Yorkból idetelepült Steve bulija, h vasárnap összejöhessünk az eredetileg szudáni, de Ománból Kanadába költöző és jelenleg itt tanuló Hadal szülinapjára. Steveről annyit, h ritka jó arc és hihetetlenül készült a beígért bulira...bár kicsit túlzás volt, h gyakorlatilag bezárt bennünket a konyhába és mindenkit táncra parancsolt. Lehet, h a Maghreb országok fiai ezt a megoldási elképzelést genetikailag hordozzák, de fizikai paramétereit elnézve mindenki gyorsan belátta, h egyetlen döntés létezik...amit aztán nem is bántunk meg, főleg miután előkerült a sör a hűtőből és végre lekísérhettük a franciák sztem Becherovkára hajazó gyógynövényes nedüjét. (de lehet, h gyak a nyár hagyott az ízlelőbimbóimban ilyen maradandó nyomokat). Mindenestre én csak baráti eszegetésre-beszélgetésre készültem, de bebizonyosodott h a másnapi gyógysör hatásos valamint nehéz megállni a lejtőn ilyen hangulatban, így aztán ismét 4-re jutottam ágyközelbe. A hétvége ámokfutása végül az előző esték nyomainak méregtelenítés, ugyanakkor a nagy kajálás jegyében végződött, csak hogy megint lehessen kialudni a késői fekvést. Így aztán mostmár talán én vagyok az egyetlen, aki elvben nem vehet sörnél keményebb alkoholt.
Ma végre vmi hasznosat is csináltunk és átruccantunk a mainlandre megnézni a legészakibb katedrálist és kipróbálni a cable car felvonóját, aminek köszönhetően megint lélegzetelállító látványban volt részünk: madártávlatból nézhettük az egész várost és a szigetünket is. Ebben még az időjárással is nagy szerencsénk volt, hiszen attól tartok az utolsó tiszta napsütéses napok egyikét használtuk ki erre (egyébként Enikő előrelátásának köszönhetően).
Abszolút nem vág ide, így inkább meg sem próbálok átkötni, de kikivánkozik belőlem, hogy eddigi megfigyeléseim alapján a norvégoknál lehet vmi kis hiba a jó öreg DNS-láncban, mert szokatlanul sok érdekes figurát látni, akiknek első ránézésre enyhén Down-kóros feje van. De annyira, h ez nem csak nekem szúrt szemet (bizonyítékként: Magnus Carlsen világhírű sakkozó). Ez csak külső megfigyelés, hiszen eddig inkább külföldi diákokkal kerültem kapcsolatba, mint norvégokkal. Apropó: a kínai Xuan nemrég tért vissza a debreceni nyári egyetemről, és egyedül nagyobb országimázst csinál, mint amit az egész Magyar Turizmus Rt. Tony Curtisszel karöltve fel tudott eddig mutatni. Ez az áradozás mellesleg különösen jól esett, miután egy olasz lány közölte, h 2 hét gulyás-evés után tette le a voksát a vegetarianizmus mellett. Bár ez legyen az ő baja.
Itt egyébként a gyümölcsök közül a banán a legolcsóbb (nem is kevéssel), amit azóta sem tudok feldolgozni, hiszen az éghajlat nem éppen trópusi, és Costa Rica-t talán még Paris Hilton sem mondaná szomszédos országnak. Akinek van vmi ötlete eme paradoxon feloldására, az bátran ossza meg velem. Talán nekik is van egy zöldzakós Torgyán Jóska-szintű szellemóriásuk, aki ezeket a hatalmas üzleteket lezsírozza...

Na de mostmár kezdődik az egyetem, ezen a héten is kőkemény 2 (kettő) órával leterhelnek. Ez mellesleg abszolút lényegtelen információ, csak gondoltam ezzel is borzolom még a kedélyeket. És hogy a végére egy klasszikust idézzek: "Csokoládés csőtészta, baracklekváros cserebogár és pirított bikaboka. Na csá!"