Ez történik

Ezek nem viccelnek...A hideggel párhuzamosan a szemközti-sajnos nagyon is közeli-hegyen meg is jelent a hósapka, ami szinten apról napra szemmel láthatóan lejjebb húzódik. Hát nem mondanám h megnyugtató látvány, még akkor sem ha gyakran csak sejtelmesen kandikál ki a sűrű felhők közül (a képen nem ez van, az régebbi, máshonnan...és tényleg hótakaróról beszélek).
De legalább az esőzés kicsit alábbhagyott. Merthogy a szitáló eső már szinte a mindennapok része, az nem számít. Egyébként varázslatos h órákon belül meg lehet élni a borús esős időt és a melegen előbúvó napot...na meg a szivárványt is.
Ennek kiélvezésére persze csak akkor van esély ha éppen nem órán ül az ember. Múlt héten -mint már írtam- ugyanis lezajlott az EU-jog kurzusunk első hete...Csöndben, ámde kárörvendő és kaján vigyorral teszem hozzá, hogy a háromból. Erről megemlíteném, érzékeltetve az órák gyakorlatias megközelítéset, hogy még a skandináv alkohol-korlátozás témája is felmerült, méltán nagy érdeklődést és figyelmet kiváltva. Mindjárt az orosz Klim is magához tért hogy megossza vodkás élményeit. Szóval megtudtuk, h még istenes a helyzetünk, hiszen nem is olyan rég még sört is csak a Vinmonopolet-ban lehetett kapni, ami pedig még rövidebb nyitvatartási idővel és még magasabb árakkal operált. Na meg nem szabad vásárolgatás volt, hanem az államot reprezentáló rosszalló tekintetű néninek kellett a pultnál állva szépen remegő térdekkel elhabogni a kívánságlistát. Na ehhez képest már normalizálódott a helyzet, és meg is erősítettek abban az eddig is megalapozottnak vélt gyanúmban, h a norvégoknak ez a számunkra extrém ár sem különösebben megterhelő. Pláne ha piáról van szó. Belülről ezek az üzletecskék egyébként lekinkább vmi elit borszaküzletre emlékeztetnek, az árak pedig még indolkotabbá teszik az elit jelző használatát. A mostmár szívélyesen adott szaktanácsokkal egyetemben. A rendszer okairól meg elég annyi a helyzet eufemisztikus érzékeltetésére, h szokatlanul sok a strigula a "hajóról vízbetántorgó" és a "faházat (ami ritkának nem nevezhető erre) gyertyával a sötétben magára gyújtó" statisztikai rubrikákban a halálesetek közt. És hogy-hogy nem vmiért ezekről a túlzott szeszesital-fogyasztásra asszociáltak.
Apropó italozás: a szobatársam a plazma tv után másodszorra is erőteljes irigységi rohamot tudott kiváltani belőlem, amikor a hűtőt gyanútlanul kinyitva egy-egy üveg tequilával, vodkával és banánlikőrrel találtam szemben magam, aminek az összértéke olyan 18-20 ezer Ft között mozog. Megérné tehát legalább egy ivócimborai viszonyba kerülni vele (kb. az egyetlen téma egyébként amiről 2 mondatnál többet magától összefüggően tud beszélni), de erre nem sok lehetőség adódik, hiszen csak annyiból tudom ha itthon járt, hogy:
1. Az összes villany ég orrba-szájba. Hiába ugyanis a szelektív hulladékgyűjtés, az árammal kegyetlenül pazarolnak. Eddig azt hittem ez csak az én kiváltságom, de mint kiderült minden norvég lakótárssal megáldott küzd ezzel. Mellesleg itt szinte minden elektromossággal megy, még a fűtés és a tűzhely is mindenhol.
2. A cipőjéből kihullott sárral van tele az előszoba. Ezt előszőr még feltakarítottam utána, aztán megnyertem a hallgatólagosan meghirdetett "ki tudja tovább tétlenül nézni a növekvő mocskot" című tipikus legénylakás-versenyt, azóta pedig szorgosan összetakarítja maga után.
Ja a piáját nem számítom a jelek közé, mert az sokáig nem marad a helyén általában.
Végül még valami: Tiktos informátorain jelentési alapján sürgősen fényképet kérek Dávidtól és Bencétől az otthon dúló hajlevágási-hullám dokumentálására, na meg remélhetőleg derűs percek szerzésére.

Szóval zajlik az élet...okosodunk (azért nem kell megijedni), keménen gyűrjük a norvég nyelvórákat, szocializálódunk, meg egyre jobban fázunk, de most mennem kell, Peppe pizzázójában ugyanis naivan meghirdették a szülinapi "egyél amíg belédfér 97 koronáért" akciót (alapjáraton egy pizza is 120-130 Kr-nél kezdődik). De azt hiszem velem rossz lóra tettek, és ezt ma szeretném nekik is bebizonyítani, hogy a látogatást követő gyors leltár után egy életre elmenjen a kedvük a hasonló nagyvonalú szülinapozástól.
Mára ennyi voltam, talán így is túl sok, igyekszem gyakran jelentkezni mindenki nagy örömére. Na csoki!

Madzsarisztán - banánköztársaság

Az elmúlt napokban kicsit lassítottunk, és visszavettünk az eddigi őrült rohanásból, hiszen a norvég diákok is megérkeztek és a mostani hét elsődlegesen nekik szól, bár nekünk is meg van hirdetve. Ennek mondjuk csak Driv-beli összejövetelekre van értelme, mert pl. az évnyitó is norvégul volt. Sokáig nem is bírtuk. De legalább beköltözött kedves lakótársam is, akit meglepő módon Andreasnak hívnak (bár lehetne Nils is), ellenben nem szőke, viszont erősen kocka. Nem akarok előítéletesnek tűnni...de az vagyok. Csak rajta áll, h változtat-e rajta, de a norvégokról kialakított képemet kicsit rontja, h kb. 3x5 percre láttam eddig és ennyit is beszéltünk. De legalább használhatom a mikróját és a felszereléseit...már csak az xbox-ra és a plazma tv-re fáj a fogam.
Na de hagyjuk is őt ennyiben. Tegnap volt egy kis összeröffenés a Driv-ben, amiről azt hittük, h majd buli lesz-abból a fajtából, ahol legalább tánctér van-de csak a norvégok hódoltak kedvenc szenvedélyüknek: ittak. Ami még jó program is lehetne, h ha kicsit könnyebben barátkoznának a lelkeim, na meg mondjuk ötöd ennyi lenne bent a sör. Így viszont elég belterjes volt a téma. Mondhatnám, h szar. Úgyhogy mondom is. Viszont Majsa tanárúrnak nem volt igaza, nem is járnak ide gumicsizmás rákhalászok, vagy max. hajnalban. Mert egyébként már ilyen napszakot is el lehet különíteni: kezd visszajönni az este. Vagyis lassan vége van a helyi kisgyerekek kedvenc évszakának, amikor aztán mondhatják otthon, h "sötétedésre gyere haza". Ez egyébként az alvási szokásaimra kifejezetten jótékonyan hatott. Olyannyira feltöltődtem tőle, h már főztem is kétszer (besameles karfiol, tojásos nokedli). Ezzel nem fényezni akarom magam, de kicsit király vagyok.
Az itteni életszemléletről elég annyi, h az, h a hulladékot még a koleszokban is szelektíven gyűjtjük, az legalább annyira alap, mint hogy az egyetmi sportközpontba (Kraft) ujjlenyomattal lehet belépni. A közlekedésről meg ne is beszéljünk. Ha 3 méteres körzetben megközelíted a zebrát a legelső autó a legnagyobb csúcsforgalomban is lefékez és szabályosan lehív az úttestre. Szóval néztünk mint parasztgyerek a nagyvárosban, h itt nem hogy nem mennek át a lábunkunk, de nem lehet olyan lassan átkelni, hogy legalább ledudáljanak. Egyszóval egy csöppet más az életstílusuk, mint amihez magyarhonban hozzászoktunk. Erről meg annyit, h eddig három külföldi diák kérdezte meg, h nálunk milyen nyelvet beszélnek. De még mindig jobb, mint az, aki meg volt győződve, h németet.
Egyébként itt is van szombatig sörfeszt, amit tegnap útbaejtettem, és nagyon gyorsan ki is kerültem. Csak a beugró kb. 7500 Ft, hogy aztán bent a sört potom 1800 Ft-ért megkapjuk. (ez egyébként annyi, amennyi egy akció nélküli kocsmában is). Na de nem baj, megpróbálok nem gondolni az otthon 40 fokban sörrel hűsölőkre...

A történet tanulsága: aki szeretné, h a blog színvonala ne zuhanjon látványosan és legyen milyen éjszakai élményekről is beszámolnom, az sürgősen adakozzon a Magyar Posta és néhány üveg nem túl hosszú ital segítségével. (De az se zavar, ha az Amnesty International szállítja házhoz, vagy személyesen hozzátok ki...akkor még egy pulcsi is befér magatoknak, mert a Norwegian Air-nél 2x20 kg-ot lehet hozni)
Én is meglepődtem milyen tömör voltam ma, de mint mondtam kisebb volt a pörgés, szóval más nem is maradt hátra: csóközön