Madzsarisztán - banánköztársaság

Az elmúlt napokban kicsit lassítottunk, és visszavettünk az eddigi őrült rohanásból, hiszen a norvég diákok is megérkeztek és a mostani hét elsődlegesen nekik szól, bár nekünk is meg van hirdetve. Ennek mondjuk csak Driv-beli összejövetelekre van értelme, mert pl. az évnyitó is norvégul volt. Sokáig nem is bírtuk. De legalább beköltözött kedves lakótársam is, akit meglepő módon Andreasnak hívnak (bár lehetne Nils is), ellenben nem szőke, viszont erősen kocka. Nem akarok előítéletesnek tűnni...de az vagyok. Csak rajta áll, h változtat-e rajta, de a norvégokról kialakított képemet kicsit rontja, h kb. 3x5 percre láttam eddig és ennyit is beszéltünk. De legalább használhatom a mikróját és a felszereléseit...már csak az xbox-ra és a plazma tv-re fáj a fogam.
Na de hagyjuk is őt ennyiben. Tegnap volt egy kis összeröffenés a Driv-ben, amiről azt hittük, h majd buli lesz-abból a fajtából, ahol legalább tánctér van-de csak a norvégok hódoltak kedvenc szenvedélyüknek: ittak. Ami még jó program is lehetne, h ha kicsit könnyebben barátkoznának a lelkeim, na meg mondjuk ötöd ennyi lenne bent a sör. Így viszont elég belterjes volt a téma. Mondhatnám, h szar. Úgyhogy mondom is. Viszont Majsa tanárúrnak nem volt igaza, nem is járnak ide gumicsizmás rákhalászok, vagy max. hajnalban. Mert egyébként már ilyen napszakot is el lehet különíteni: kezd visszajönni az este. Vagyis lassan vége van a helyi kisgyerekek kedvenc évszakának, amikor aztán mondhatják otthon, h "sötétedésre gyere haza". Ez egyébként az alvási szokásaimra kifejezetten jótékonyan hatott. Olyannyira feltöltődtem tőle, h már főztem is kétszer (besameles karfiol, tojásos nokedli). Ezzel nem fényezni akarom magam, de kicsit király vagyok.
Az itteni életszemléletről elég annyi, h az, h a hulladékot még a koleszokban is szelektíven gyűjtjük, az legalább annyira alap, mint hogy az egyetmi sportközpontba (Kraft) ujjlenyomattal lehet belépni. A közlekedésről meg ne is beszéljünk. Ha 3 méteres körzetben megközelíted a zebrát a legelső autó a legnagyobb csúcsforgalomban is lefékez és szabályosan lehív az úttestre. Szóval néztünk mint parasztgyerek a nagyvárosban, h itt nem hogy nem mennek át a lábunkunk, de nem lehet olyan lassan átkelni, hogy legalább ledudáljanak. Egyszóval egy csöppet más az életstílusuk, mint amihez magyarhonban hozzászoktunk. Erről meg annyit, h eddig három külföldi diák kérdezte meg, h nálunk milyen nyelvet beszélnek. De még mindig jobb, mint az, aki meg volt győződve, h németet.
Egyébként itt is van szombatig sörfeszt, amit tegnap útbaejtettem, és nagyon gyorsan ki is kerültem. Csak a beugró kb. 7500 Ft, hogy aztán bent a sört potom 1800 Ft-ért megkapjuk. (ez egyébként annyi, amennyi egy akció nélküli kocsmában is). Na de nem baj, megpróbálok nem gondolni az otthon 40 fokban sörrel hűsölőkre...

A történet tanulsága: aki szeretné, h a blog színvonala ne zuhanjon látványosan és legyen milyen éjszakai élményekről is beszámolnom, az sürgősen adakozzon a Magyar Posta és néhány üveg nem túl hosszú ital segítségével. (De az se zavar, ha az Amnesty International szállítja házhoz, vagy személyesen hozzátok ki...akkor még egy pulcsi is befér magatoknak, mert a Norwegian Air-nél 2x20 kg-ot lehet hozni)
Én is meglepődtem milyen tömör voltam ma, de mint mondtam kisebb volt a pörgés, szóval más nem is maradt hátra: csóközön