Ez történik

Ezek nem viccelnek...A hideggel párhuzamosan a szemközti-sajnos nagyon is közeli-hegyen meg is jelent a hósapka, ami szinten apról napra szemmel láthatóan lejjebb húzódik. Hát nem mondanám h megnyugtató látvány, még akkor sem ha gyakran csak sejtelmesen kandikál ki a sűrű felhők közül (a képen nem ez van, az régebbi, máshonnan...és tényleg hótakaróról beszélek).
De legalább az esőzés kicsit alábbhagyott. Merthogy a szitáló eső már szinte a mindennapok része, az nem számít. Egyébként varázslatos h órákon belül meg lehet élni a borús esős időt és a melegen előbúvó napot...na meg a szivárványt is.
Ennek kiélvezésére persze csak akkor van esély ha éppen nem órán ül az ember. Múlt héten -mint már írtam- ugyanis lezajlott az EU-jog kurzusunk első hete...Csöndben, ámde kárörvendő és kaján vigyorral teszem hozzá, hogy a háromból. Erről megemlíteném, érzékeltetve az órák gyakorlatias megközelítéset, hogy még a skandináv alkohol-korlátozás témája is felmerült, méltán nagy érdeklődést és figyelmet kiváltva. Mindjárt az orosz Klim is magához tért hogy megossza vodkás élményeit. Szóval megtudtuk, h még istenes a helyzetünk, hiszen nem is olyan rég még sört is csak a Vinmonopolet-ban lehetett kapni, ami pedig még rövidebb nyitvatartási idővel és még magasabb árakkal operált. Na meg nem szabad vásárolgatás volt, hanem az államot reprezentáló rosszalló tekintetű néninek kellett a pultnál állva szépen remegő térdekkel elhabogni a kívánságlistát. Na ehhez képest már normalizálódott a helyzet, és meg is erősítettek abban az eddig is megalapozottnak vélt gyanúmban, h a norvégoknak ez a számunkra extrém ár sem különösebben megterhelő. Pláne ha piáról van szó. Belülről ezek az üzletecskék egyébként lekinkább vmi elit borszaküzletre emlékeztetnek, az árak pedig még indolkotabbá teszik az elit jelző használatát. A mostmár szívélyesen adott szaktanácsokkal egyetemben. A rendszer okairól meg elég annyi a helyzet eufemisztikus érzékeltetésére, h szokatlanul sok a strigula a "hajóról vízbetántorgó" és a "faházat (ami ritkának nem nevezhető erre) gyertyával a sötétben magára gyújtó" statisztikai rubrikákban a halálesetek közt. És hogy-hogy nem vmiért ezekről a túlzott szeszesital-fogyasztásra asszociáltak.
Apropó italozás: a szobatársam a plazma tv után másodszorra is erőteljes irigységi rohamot tudott kiváltani belőlem, amikor a hűtőt gyanútlanul kinyitva egy-egy üveg tequilával, vodkával és banánlikőrrel találtam szemben magam, aminek az összértéke olyan 18-20 ezer Ft között mozog. Megérné tehát legalább egy ivócimborai viszonyba kerülni vele (kb. az egyetlen téma egyébként amiről 2 mondatnál többet magától összefüggően tud beszélni), de erre nem sok lehetőség adódik, hiszen csak annyiból tudom ha itthon járt, hogy:
1. Az összes villany ég orrba-szájba. Hiába ugyanis a szelektív hulladékgyűjtés, az árammal kegyetlenül pazarolnak. Eddig azt hittem ez csak az én kiváltságom, de mint kiderült minden norvég lakótárssal megáldott küzd ezzel. Mellesleg itt szinte minden elektromossággal megy, még a fűtés és a tűzhely is mindenhol.
2. A cipőjéből kihullott sárral van tele az előszoba. Ezt előszőr még feltakarítottam utána, aztán megnyertem a hallgatólagosan meghirdetett "ki tudja tovább tétlenül nézni a növekvő mocskot" című tipikus legénylakás-versenyt, azóta pedig szorgosan összetakarítja maga után.
Ja a piáját nem számítom a jelek közé, mert az sokáig nem marad a helyén általában.
Végül még valami: Tiktos informátorain jelentési alapján sürgősen fényképet kérek Dávidtól és Bencétől az otthon dúló hajlevágási-hullám dokumentálására, na meg remélhetőleg derűs percek szerzésére.

Szóval zajlik az élet...okosodunk (azért nem kell megijedni), keménen gyűrjük a norvég nyelvórákat, szocializálódunk, meg egyre jobban fázunk, de most mennem kell, Peppe pizzázójában ugyanis naivan meghirdették a szülinapi "egyél amíg belédfér 97 koronáért" akciót (alapjáraton egy pizza is 120-130 Kr-nél kezdődik). De azt hiszem velem rossz lóra tettek, és ezt ma szeretném nekik is bebizonyítani, hogy a látogatást követő gyors leltár után egy életre elmenjen a kedvük a hasonló nagyvonalú szülinapozástól.
Mára ennyi voltam, talán így is túl sok, igyekszem gyakran jelentkezni mindenki nagy örömére. Na csoki!