Fíl dö szánsájn

Úgy néz ki a szombat esti program maradt a már-már szokásosnak mondható: Driv. Ezúttal mind a 4 és fél szint meg volt nyitva (igen, ekkora a hely...bár a legalsónál hajolgatnom kell a fagerendák elől), a máskor megszokott max. 2 helyett. A harmadikon rendeztek is egy erős eufemizmussal érdekesnek nevezhető koncertet: a tagok öltözéke alapján azt hittem minimum egy Freddie Mercury hasonmásversenyen vagyunk. Mindannyiójuk meztelen felsőtestén egy-egy csilli-villi köpeny...hogy a bajuszparádét ne is említsem. Mondjuk ez a meztelen felsőtest nem teljesen igaz, ugyanis hőseink valószínűleg hosszú évszázadok alatt a hideghez genetikailag így alkalmazkodva legalábbis jegesmedve prémet növesztettek maguknak szőrzet címén. Miután a 10. percben ezt, és a norvég nyelvű szöveget még fokozni tudták egy disznóölő-kés teátrális nyalogatásával, úgy döntöttem, h magukra hagyom őket a másik 15 nézővel (akik sztem fizetett statiszták voltak...vagy nagyon részegek) és visszatérek az újfent fergetegesre sikeredett bulihoz.
Régebben már említettem, hogy számomra nagyon hangulatos ez a "kis" szórakozóhely/kocsma...hát igen, kiderült hogy a II.világháború idején elsüllyedt itt egy hajó és német hullákat tároltak a 320 éves épületben, akik állítólag a mai napig kísértenek. Ezt megelőzően pedig halszárító és raktár volt a jó öreg Driv. Szerencsére a szag már nem érződik. Ellenben ugye minden fából van, ami nem kifejezetten előnyös tulajdonság egy füstös diák-bulik otthonául szolgáló helyen. Van is tűzérzékelő rendesen, bár ebből a szempontból inkább megnyugtató a terasz mellett kezdődő tenger.
A héten egyébként megint gyönyörű tiszta időnk volt, így vissza is mentünk és megismételtük az első heti picnincet: Telegrafbukta újratöltve...Éppen a sirályok és néhány elvetemült, fürdőnadrágban sütkérező helyi Rambo és Chuck Norris közt napfürdőztünk végre egy szál pólóban (nem kell megijedni, nadrág is volt rajtam) és élveztük az idei nap utolsó meleg sugarainak nyalogatását, amikor arra gondoltam, h mennyire filmbe illő jelenet ez. (Ej de költői, barokkos körmondat lett ez. De kijöttem belőle.) És abban a pillanatban odatoppant hozzánk egy norvég tévés, h használna bennünket vágóképnek ha nem bánjuk. Ezen ajánlaton meg persze kaptak a csajok és nagy duzzogva pózoltak a kamerának. Azok után, h egyesek már a rádióban, mások az újságban szerepeltek, mondhatom, h szűk egy hónap alatt az egész helyi médiát meghódítottuk, de azt azért remélem, h nem jutunk olyan "magasságokba", mint David "BaywatchKnightRider" Hasselhoff ezen a videón. A jó idő örömére ráadásul még egyszer focizhattam egy jót a szabad levegőn (elképesztő hány füves és betonos pálya van itt), ami már nagyon hiányzott, valamint meglátogattuk a sziget egyik tavacskáját is (kettő van), vagyis aktívan használtuk ki a napsütést. Az ezt követő estéről megemlékezve pedig az egész magyar delegáció nevében egy kollektív köszönömöt rebegnék el elcsukló hangon Eszternek és barátjának, Áronnak az otthonról érkezett értékes nedü közkinccsé tételéért.
A héten ismét volt 2 órám, az egyik egyre érdekesebbnek tűnik: megtudtam pl. h a kormányzó baloldal (és még sokak) által felelőtlennek és tapasztalatlannak bélyegzett erősen jobboldali pártnak a jövőre esedékes választásokon jó esélye van kormányra/ba kerülni. Ez egyrészt meglepő volt számomra, ismerve az ország fejlődési irányát, másrészt nem csoda h tömegeket tudnak megmozgatni az olcsóbb pia és benzin (nem kell lassabban mondani, mindenki megérti) nem túl komplex jelmondatával. Mellesleg jövőhéten elkezdődik a 3. kurzusom, ami le is zajlik szeptemberben, ennek megfelelően szokatlanul sok órám lesz, gyakorlatilag erről fog szólni a hét.
Most jut eszembe, h ha jól emlékszem nem is említettem, h a város szélén van egy bazinagy síugró-sánc, ami mindenhonnan látható, így jó tájékozódási pont, másfelől ha leesik a hó és kb. 13 év után újra sílécet csatolnék (ezúttal 10 percnél hosszabb időre), akkor aztán kezdhet rettegni Andreas Jacobsen meg Roar Ljökelsöy, mert a norvég csúcs megdöntése után benevezek a világkupára is.

Hogy lássátok, h mindig tartom a szavam, ígéretemnek megfelelően pótlom a hiányt: az első képen "ideiglenesen állandó" otthonomat láthatjátok, a második kettő pedig a városban készült: a 3. hátterében a könyvtár látható, míg baloldalt egy autentikus színes norvég faház egy talán kissé kevésbe autentikus Burger King-gel.
Semmi frappáns nem jut az eszembe, úgyhogy csak egyszerűen minden jót mindenkinek és külön köszönöm a segítséget Attilának az etr-rel való újabb vérremenő küzdelemben!

Hétköznapok

Kezdésként bocsi, régen nem írtam, mert a napokban már alábbhagyott a kezdeti rohanás, így kevesebb dolog történt mostanában; minden lényegtelen hülyeséget meg nem akartam leírni...ez a hivatalos verzió. Valójában csak baromi lusta vagyok, de ne áruljátok el senkinek. Mindenesetre most igyekszem megszüntetni az új bejegyzés hiányában a fellépő elvonási tüneteket.
Először is: a héten elkezdődtek az óráim (2 is volt), és egész érdekesnek bizonyultak, remélem ez továbbra is így marad. Mellesleg az egyik az "arctic"-nak nevezett északi régió jelentőségéről és az ehhez fűződő tervekről, a másik pedig a kisebbségi politikákról szól. Érdekesség, h itt mindig megtartják a 2x45 perc közti szünetet, bár lehet, h ez csak azért van, mert nekik is fárasztóbb angolul végignyomni. Hát...ööö...a tanulásról ennyi elég is (na meg arányos is az egyetemen töltött idővel).
A kollégiumban csodálatosan kezdődött a hét. Hétfőn reggel, szerdán éjjel szólalt meg a riasztó, ami egy karburátor nélküli wartburg rosszabb napjain nyújtott hanghatását is többszörösen felülmúlja, ami jelentősen megnehezíti a nyugodt alvást. Hétfőn a folyosóra való kiszaglással és körülnézéssel el is intéztem a dolgot és egy rövid, ámde elég egyoldalú mérlegelés után visszafeküdtem aludni. A következő alkalommal viszont nagyon makacskodott a sziréna szüneteiben norvégül magyarázó robothang, így mikor az ablakból egy villogó tűzoltóautót pillantottam meg, nem nyugodtam meg teljesen. Le is sétáltam a -természetesen megint téves- riasztás miatt a többiekhez hasonlóan papucsban élvezve az esőt. Remélem nem ez a helyi közösségi program minden héten, de valószínűbb, h vagy kórosan láncdohányos és egyben inszomniás lakó van az épületben vagy valakinek gyorsan fel kellene adnia főzési ambícióit.
Szóval nem kezdődött túl jól a hét, amiből-már belegondolni is durva-most léptünk a negyedikbe...bizony repül az idő, és nagyjából le is csengett a kezdeti nyaralás-feeling, így rá kellett jönnünk, h még itt leszünk egy darabig és tengetjük a hétköznapokat az egyre sötétedő időben. Na de azért nem kell félni, igyekszünk programot találni magunknak, amiről egyébként nem mondhatnám, h túl nehéz feladat lenne. Csillával jelentkeztünk is az itteni szórakozóhelyre (későn bekapcsolódók és gyenge memóriájúak kedvéért: Driv) önkéntesnek. Pénzt tehát nem kapunk, de egy rakás kedvezményt (ingyen beugró, kaja, pia...) igen, nem is beszélve a reményeink szerint szerezhető norvég kapcsolatokról. Mellesleg a sport csoportba jelentkeztem és kb. 2 héten 3x dolgozom...vagyis állok a sörcsap mellett és kivetítőn nézem a meccseket. Ebből azt hiszem nem kimondottan átlag feletti logikával is leszűrhető, h azért nem csak emberbaráti szeretetből jelentkeztem erre a "munkára".
Ezen a ponton jött el a jogosan követelt sajtó-helyreigazítás helye, amelynek eleget is teszek, mert nem akarok ujjat húzni a jövő menő londoni ügyvédasszonyával. Tehát egyetlen magyar sorstársam, akit ugyanebbe a koliba vetett a sors, keveselte a rá való hivatkozásokat/utalásokat. Ez csak azért történhetett így, mert Csilla (na ugye h ma is említettem már) annyira a mindennapjaim részévé vált, h szinte természetes...sőt létszükséglet a jelenléte, így egyértelműnek veszem az ő részvételét minden pozitív eseményben és teljesen evidensként kezelem azt. (Remélem ez a szívszórítóan őszinte bekezdés egy hét múlva is eszébe jut majd Londonban, mondjuk a 35% fölötti italok között sétálgatva...és nem a 100%-os narancslére gondoltam)
Ma délután tettünk egy rövidebb sétát Hadallel és CSILLÁVAL a mögöttünk található kis erdőben, ahol egy vadásznak látszó norvég bátorítására a tömegével fellelhető áfonyából is szedtünk egy kisebb adagot. Meg is próbálok minél hamarabb újra írni, látogassatok sűrűn, ha nem jelentkezem nem vadász volt a tanácsadónk.
De egyébként is olvassatok és vigyétek a hírt mindenkinek, akit érdekelhet, mert a kezdeti hatalmas lelkesedés alábbahagyott, a látogatottság jobban visszaesett, mint Kammerer és Kucsera a kajak ezres döntőben. A végén még az M1 nézettsége alá süllyedünk...na jó nem, csak az első napok rengeteg látogatója igen magasra tette a lécet, meg valahogy promótálni kell magamat. Vagyis név nélkül terjesszétek a blog merevedési zavarokra/hüvelygombára gyakorolt jótékony hatást.

Végezetül-akit érint-gondoljon bele, h nemsokára nektek is kezdődik a suli, egyébként pedig használjátok ki az utolsó nyári lehetőséget és irány a SZIN helyettem is. Ja, a szavazás alatt új, közérdekű információ található. Tessék megnézni, még hasznos is lehet.
Esős-hideg üdvözlet mindenkinek innen, ahol nehéz hinni a globális felmelegedésben.

Party time - all the time

Az a helyzet, hogy az elmúlt három napban a délelőttök kimaradtak az életemből...ez pedig az éjszakák ellenkező irányú aktivitása miatt történt, nem mondanám, h túl nagy bánatomra. Bár mostmár azért jól esik az alvás-pótlás. Pénteken a változatosság kedvéért Driv: túl sok választás nincs a diákok számára, de így legalább mindenkit egyszerű megtalálni. Ezúttal ahogy az utolsó pillanatokban kiderült jelzőlámpa-party. Bár ezzel senki sem foglalkozott túlságosan, mivel az így hátrányosan halmozott helyzetűvé váló csóró külföldiek számára a norvég nyelvű programból ez "nem jött át" túlságosan. A hering érzés ellenére, de nem kizárólag a jegesmacis sör hatására megint megfelelő hangulatban telt az éjszaka..egészen a színpadon elcsattanó férfi-smárig, ami akárkinek is a beteg ötlete volt, majdnem mindenki számára jelentősen előrehozta a "modtmárhúzhatunkhaza" stádiumot. Viszont újabb szórakoztató és feletébb nagy alkoholbírású fazonokat ismertem meg a 3 új (szokatlan módon angolul is érthetően kommunikáló) spanyol delelgált személyében, hogy az egyetlen jelenlévő norvég őslakosról ne is beszéljünk, aki (bár józanul nem láttam) ismét bizonyította miszerint van az az alkohol mennyiség amitől ők is megnyílnak. Ja és a neve kiejtve vmi olyasmi, h "hóvan"...na bazmeg nomen est omen. Majd szombaton jöhetett az Algeriában született New Yorkból idetelepült Steve bulija, h vasárnap összejöhessünk az eredetileg szudáni, de Ománból Kanadába költöző és jelenleg itt tanuló Hadal szülinapjára. Steveről annyit, h ritka jó arc és hihetetlenül készült a beígért bulira...bár kicsit túlzás volt, h gyakorlatilag bezárt bennünket a konyhába és mindenkit táncra parancsolt. Lehet, h a Maghreb országok fiai ezt a megoldási elképzelést genetikailag hordozzák, de fizikai paramétereit elnézve mindenki gyorsan belátta, h egyetlen döntés létezik...amit aztán nem is bántunk meg, főleg miután előkerült a sör a hűtőből és végre lekísérhettük a franciák sztem Becherovkára hajazó gyógynövényes nedüjét. (de lehet, h gyak a nyár hagyott az ízlelőbimbóimban ilyen maradandó nyomokat). Mindenestre én csak baráti eszegetésre-beszélgetésre készültem, de bebizonyosodott h a másnapi gyógysör hatásos valamint nehéz megállni a lejtőn ilyen hangulatban, így aztán ismét 4-re jutottam ágyközelbe. A hétvége ámokfutása végül az előző esték nyomainak méregtelenítés, ugyanakkor a nagy kajálás jegyében végződött, csak hogy megint lehessen kialudni a késői fekvést. Így aztán mostmár talán én vagyok az egyetlen, aki elvben nem vehet sörnél keményebb alkoholt.
Ma végre vmi hasznosat is csináltunk és átruccantunk a mainlandre megnézni a legészakibb katedrálist és kipróbálni a cable car felvonóját, aminek köszönhetően megint lélegzetelállító látványban volt részünk: madártávlatból nézhettük az egész várost és a szigetünket is. Ebben még az időjárással is nagy szerencsénk volt, hiszen attól tartok az utolsó tiszta napsütéses napok egyikét használtuk ki erre (egyébként Enikő előrelátásának köszönhetően).
Abszolút nem vág ide, így inkább meg sem próbálok átkötni, de kikivánkozik belőlem, hogy eddigi megfigyeléseim alapján a norvégoknál lehet vmi kis hiba a jó öreg DNS-láncban, mert szokatlanul sok érdekes figurát látni, akiknek első ránézésre enyhén Down-kóros feje van. De annyira, h ez nem csak nekem szúrt szemet (bizonyítékként: Magnus Carlsen világhírű sakkozó). Ez csak külső megfigyelés, hiszen eddig inkább külföldi diákokkal kerültem kapcsolatba, mint norvégokkal. Apropó: a kínai Xuan nemrég tért vissza a debreceni nyári egyetemről, és egyedül nagyobb országimázst csinál, mint amit az egész Magyar Turizmus Rt. Tony Curtisszel karöltve fel tudott eddig mutatni. Ez az áradozás mellesleg különösen jól esett, miután egy olasz lány közölte, h 2 hét gulyás-evés után tette le a voksát a vegetarianizmus mellett. Bár ez legyen az ő baja.
Itt egyébként a gyümölcsök közül a banán a legolcsóbb (nem is kevéssel), amit azóta sem tudok feldolgozni, hiszen az éghajlat nem éppen trópusi, és Costa Rica-t talán még Paris Hilton sem mondaná szomszédos országnak. Akinek van vmi ötlete eme paradoxon feloldására, az bátran ossza meg velem. Talán nekik is van egy zöldzakós Torgyán Jóska-szintű szellemóriásuk, aki ezeket a hatalmas üzleteket lezsírozza...

Na de mostmár kezdődik az egyetem, ezen a héten is kőkemény 2 (kettő) órával leterhelnek. Ez mellesleg abszolút lényegtelen információ, csak gondoltam ezzel is borzolom még a kedélyeket. És hogy a végére egy klasszikust idézzek: "Csokoládés csőtészta, baracklekváros cserebogár és pirított bikaboka. Na csá!"

Madzsarisztán - banánköztársaság

Az elmúlt napokban kicsit lassítottunk, és visszavettünk az eddigi őrült rohanásból, hiszen a norvég diákok is megérkeztek és a mostani hét elsődlegesen nekik szól, bár nekünk is meg van hirdetve. Ennek mondjuk csak Driv-beli összejövetelekre van értelme, mert pl. az évnyitó is norvégul volt. Sokáig nem is bírtuk. De legalább beköltözött kedves lakótársam is, akit meglepő módon Andreasnak hívnak (bár lehetne Nils is), ellenben nem szőke, viszont erősen kocka. Nem akarok előítéletesnek tűnni...de az vagyok. Csak rajta áll, h változtat-e rajta, de a norvégokról kialakított képemet kicsit rontja, h kb. 3x5 percre láttam eddig és ennyit is beszéltünk. De legalább használhatom a mikróját és a felszereléseit...már csak az xbox-ra és a plazma tv-re fáj a fogam.
Na de hagyjuk is őt ennyiben. Tegnap volt egy kis összeröffenés a Driv-ben, amiről azt hittük, h majd buli lesz-abból a fajtából, ahol legalább tánctér van-de csak a norvégok hódoltak kedvenc szenvedélyüknek: ittak. Ami még jó program is lehetne, h ha kicsit könnyebben barátkoznának a lelkeim, na meg mondjuk ötöd ennyi lenne bent a sör. Így viszont elég belterjes volt a téma. Mondhatnám, h szar. Úgyhogy mondom is. Viszont Majsa tanárúrnak nem volt igaza, nem is járnak ide gumicsizmás rákhalászok, vagy max. hajnalban. Mert egyébként már ilyen napszakot is el lehet különíteni: kezd visszajönni az este. Vagyis lassan vége van a helyi kisgyerekek kedvenc évszakának, amikor aztán mondhatják otthon, h "sötétedésre gyere haza". Ez egyébként az alvási szokásaimra kifejezetten jótékonyan hatott. Olyannyira feltöltődtem tőle, h már főztem is kétszer (besameles karfiol, tojásos nokedli). Ezzel nem fényezni akarom magam, de kicsit király vagyok.
Az itteni életszemléletről elég annyi, h az, h a hulladékot még a koleszokban is szelektíven gyűjtjük, az legalább annyira alap, mint hogy az egyetmi sportközpontba (Kraft) ujjlenyomattal lehet belépni. A közlekedésről meg ne is beszéljünk. Ha 3 méteres körzetben megközelíted a zebrát a legelső autó a legnagyobb csúcsforgalomban is lefékez és szabályosan lehív az úttestre. Szóval néztünk mint parasztgyerek a nagyvárosban, h itt nem hogy nem mennek át a lábunkunk, de nem lehet olyan lassan átkelni, hogy legalább ledudáljanak. Egyszóval egy csöppet más az életstílusuk, mint amihez magyarhonban hozzászoktunk. Erről meg annyit, h eddig három külföldi diák kérdezte meg, h nálunk milyen nyelvet beszélnek. De még mindig jobb, mint az, aki meg volt győződve, h németet.
Egyébként itt is van szombatig sörfeszt, amit tegnap útbaejtettem, és nagyon gyorsan ki is kerültem. Csak a beugró kb. 7500 Ft, hogy aztán bent a sört potom 1800 Ft-ért megkapjuk. (ez egyébként annyi, amennyi egy akció nélküli kocsmában is). Na de nem baj, megpróbálok nem gondolni az otthon 40 fokban sörrel hűsölőkre...

A történet tanulsága: aki szeretné, h a blog színvonala ne zuhanjon látványosan és legyen milyen éjszakai élményekről is beszámolnom, az sürgősen adakozzon a Magyar Posta és néhány üveg nem túl hosszú ital segítségével. (De az se zavar, ha az Amnesty International szállítja házhoz, vagy személyesen hozzátok ki...akkor még egy pulcsi is befér magatoknak, mert a Norwegian Air-nél 2x20 kg-ot lehet hozni)
Én is meglepődtem milyen tömör voltam ma, de mint mondtam kisebb volt a pörgés, szóval más nem is maradt hátra: csóközön

"Nincs rossz idő..."

Kezdésként szeretném megköszönni mindenkinek, aki kommentben, emilben vagy bármilyen formában gratulált a bloghoz. Ezután senki nem fogja elhinni, hogy nem magamat fényezem álnéven bejelentkezve, vagy legalábbis nem fizetek érte...
Tehát mióta legutóbb írtam bizony történt egy s más; nem sokat ültünk nyugton a seggünkön/lányok a fenekükön: Először is átestünk a tűzkeresztségen, az első bulin a helyi Jateban, amit itt Drivnek hívnak. És sokkal jobb. Két szintes, belülről tiszta fa gerendák, szóval tényleg hangulatos és nekem nagyon bejön. Apropó gerenda: a mások által kis Buddhának titulált türkmenisztáni, erősen illuminált fiatal(?)ember produkciója borzolta a kedélyeket, ugyanis ő ezen táncolt (na jó, dülöngélt). Én pedig megtartottam az első helyi sörkostolómat. Na persze a legolcsóbb (képen látható) fajtákból. A jegesmedvés verzió eddig magasn vezet nálam, így ebből döntöttem a folytatás mellett. A történethez hozzátartozik, h az erős jókedv fokozatát sikerült is elérnem kb. 1100 (ezeregyszáz) Ft-ból, ami azért még otthon is szép teljesítménynek számítana. Mondjuk max. addig tart a jó világ, amíg mindenkinek megvan a hazai készlete, amiből meg tudják kínálni az embert. Esetünkben engem, aki nagy duzzogva bár, de elfogadtam. A péntek estét elnézve viszont ez az út hamarabb lesz járhatatlan, mint az egyetemhez vezető földes rövidítő.
Szombaton kettőre nagyjából mindenki összeszedte magát annyira, h megejtettük a second hand market nevű feletébb sikeres akciót. A mások által hátrahagyot cuccokból (volt minden, mint Karácsonykor:konyhai felszerelés, ruha, 1 db tévé, síléc) ingyen lehetett válogatni, majd a kijáratnál tetszés szerint adakozni az Amnesty Internationalnek. Ezt sorsszerű magyar szocializációnk maradékait félretéve meg is tettük. Azt azért nem mondom, h nem jártunk így is baromi jól...mondjuk nem annyira, mint néhány afrikai, akik válogatás nélkül söpörték két kézzel a holmit a dobozaikba.
A tévéről nem is baj talán, h lecsúsztam, mert épp ma érkezett meg a lakótársam, akit még nem láttam, csak a nyomaival találkoztam. Annyi biztos, h norvég (annyi cucca van, és olyan értékben): A mikrónál jobban csak a szobájában virító plazma tévén és a hifin lepődtem meg, szóval remélem jóban leszünk.
Vasárnap egész napos kirándulást tettünk Grøtfjordon/ban Kvaløya szigetén, de voltunk piknikezni Jeverbuktában is. Mindkettő valami eszméletlen gyönyörű hely volt. Nem is mondok többet, mert esélytelen visszaadni még fényképpel is. Na de a szigeten hegyet másztunk, ami azért elég kemény volt, de megcsináltuk. És megérte. Ezután a Norwegian air fel is ajánlotta, h kicsrélik a a gépeiken Roar Amundsen képét az enyémre, de visszautasítottam, mert várok a Malév ajánlatára. Frei Tamást viszont hiába vártuk a hegyen, h riportot készítsen a legnagyobb, sarkkörön túl élő egybefüggő magyar lakosságról. Biztos nyaral. Magyarországon. Szóval a túra és a Barbecue után az országok cultural presentation-je következett 5 percben. Kb. ennyire volt tartalmas is, de megtettük, amit megkövetelt a haza (na meg ami tőlünk tellett)
Ma még ellátogatott kis magyar közösségünk a botanikus kertbe, ami szintén varázslatos volt. Biológus/erdőmérnök hallhógató, vagy simán természetbarát ismerőseim egyből elélveztek volna, feltéve h nem kapnak agyérgörcsöt az újabb többszáz ismeretlen latin név láttán. Ha mást nem is látok az ittlétem alatt-ami elég esélytelen-már akkor megérte elutazni ide.
Ja, és megtaláltuk az új háziorvosunkat: a koliban lakik, Arhangelszkben végzett és már praktizált is orvosként, így majd őt ugrasztjuk, ha vmi gond van (amíg levegőt kapok, addig nem szeretnék itt vizitdíjat fizetni). Mondjuk lehet, h ugrasztani se kell, ugyanis telemedicinet tanul itt. Csak ablakon keresztül megmondja a kis indiai Gyurcsók Józsefünk a diagnózist, ha erősen koncentrálok.
A következő félév mottóját és egyben a norvégok életszemléletének kulcsát pedig ezúton átadom Nektek: "Nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruha"...na persze a jó időre hiába is várnának a programokkal.
Nagyon halkan súgom meg (még diszlexiások se olvassák fel hangosan) de ma megint ezer ágra sütött a nap...
Majdnem elfelejtettem: 13-16-áig itt is lesz sörfeszt, bár lehet, h itt max. nagy levegőt lehet majd venni és még nézelődni is drága lesz. Na meg aztán otthon szebb idő is lesz hozzá, így menjetek ki ha tudtok. Gyuszinak meg külön házifeladat (ha 2 betonozás közt idetéved) a nevemben is inni egy wel scotcht.

Ne izguljatok, h a végére értetek, nemsokára újra jelentkezem. Ha meg addig nem bírjátok: Ismétlés a tudás anyja.
Legytek jók, ha tudtok; de inkább ne.

Introductory programme

Zajlik tovább az élet, az elmúlt napokban annyi időt töltöttem az egyetemen, amennyit remélem egész félév alatt nem fogok, ugyanis megkezdődött a nagyon frappánsan introductory programme névre keresztelt hasznos, ámde unalmas eseménysorozat. Egyszóval megy a fejtágítás, ami még az érintetteknek is tömény, szóval ezt most nagyvonalúan át is ugranám. Egyébként az utolsó papír aláírásáig mindenhova elkísérnek és mindent szájba rágnak ötször úgy, hogy ezt még a kétszázadik hülyegyereknél is poénkodva teszik. Merthogy elvileg nagyjából 270-en új külföldi diák van a 6200 egyetemistából. Még a rektor is köszöntött, sőt lapp népdalt is hallottunk egy népviseletbe öltözött fiútól, ami szép volt és érdekes, de nem ígérem, h mától ezt töltöm éjjel-nappal a baromi gyors kolis nettel. Inkább a rénszarvashúsuk érdekelne, amiket Dallas-módszerekkel terelnek helikopterekkel, és pont úgy lövik tarkón tucatszámra, ahogy nálunk-jobb helyeken-a disznókat. Na de hogy visszatérjek: a legapróbb részletekre is figyelnek, például, h ne legyenek egy csoportban egy ország fiai a szervezett beszélgetéseknél. Így aztán végre elkezdtünk megismerkedni a többi -rövidnadrágos norvégokon szörnyülködő- vendégmunkással. A spanyoloknál egyből bevágódtam egy spanyol nyelvű félmondattal + a cukor szó ismeretével. Azóta is bizonygatják, h én perfekt spanyol vagyok, így ügyesen lavírozva kikerülök minden egyéb ilyen megnyilatkozást, nehogy ledöntsem a Türkménbasira hajazó érdemtelen kultuszomat. Ez egyébként elég nehéz, tekintve, hogy angol terén nem éppen túlképzettek: szegény lány 10 percig kereste (a zsebében lévő) ipod-ját, de a jelenlevő 10 főből senki nem tudta eldönteni, h egyáltalán milyen nyelven beszél(pedig ezt az egy szót hajtogatta). Bár a francia akcentushoz képest így is egyszerű megérteni őket (én azt már inkább nyelvjárásnak nevezném).
Az egész sziget tele van sirályokkal, akik olyan pofátlanul repkednek, mászkálnak és szarnak mindenfele, ahogy máshol a galambok szoktak (a szobor sisakja sem hótól fehér). Ezek úgy általában nagyon szépek, kivéve mikor az "éjszaka" közepén tépik egymást az ablak alatt.
A magyar csapat világhíre egyébként már szárnyal, hiszen mindenki elámul mennyien vagyunk ugyanarról az egyetemről (segítek 10), mások ugyanis az országaik különböző feléből érkeztek, hiába vannak pl. a németek és az oroszak annyian...majdnem azt írtam, mint az oroszok...szóval sokan. Na meg persze mi voltunk az első csapat, akik egy kis összejövetelt szerveztek a 2. napon (Regina nemmondomeghanyadik szülinapja alkalmából)...Bár eddig nem sűrűn ünnepeltem teával, és -vállalom- remélem nem sokszor fogok, de hát itt hirtelenjében nem olyan egyszerű alkoholos italt szerezni, meg még szokni kell a gondolatot, h egy-egy jobb bulira áldozni kell...mondjuk úgy egy heti ebédet. Sikerült megismernünk a 4 éve itt élő fekete Steve-t, aki a friss-meglepő módon-kisebbségi jogból szerzett diplomájával a Burger Kingben dolgozik (szép jövőkép). De még így is annyit keres, h meghívott bennünket jövő szombatra, ahol ígérete szerint sörrel fogja várni a kb. 20 vendéget. Ja és az ingyen burgerezést is beígérte a rögtönzött magyar tanfolyamért cserébe. 10 éve a szüleim is erre gondolhattak, mikor azt mondták válogassam meg a barátaimat.
Szóval alakulnak az ismerettségek, ráadásul a program keretében elvileg minden nap kapunk ingyé ebédet, így egyből mindenki ráizgult, h végre normális meleg kaja lesz: 1. nap egy sajtos szendvicset kaptunk, amit ők sajtos ciabbatának hívtak, de ezt még én se vettem be, nemhogy az olaszok, másnap pedig vmi-egyébként finom-rendszertanilag a levesek és a főzelékfélék között elhelyezkedő ételből mértek fél tányért. De legalább fincsi péksütemény volt hozzá. Így aztán ma különösebb elvárások nélkül érkeztem és teljesen letaglózott a svédasztalos megoldás. Senki sem volt szégyenlős, ellenben nagyon éhes, így jó magyar módjára rávettem magam az ingyen kajára (Vmi extra egészséges wokos csirke a bambuszrügyig mindenféle zöldséggel, tagliatellevel/rizzsel, no meg saláta).
Így most jó meleg étellel tele bendővel írogatok végre megnyugodva, talán ezért már megint ilyen hosszan. Szóval be is fejezem, nehogy vkinek kimerítsem a heti olvasás-adagját.

Amúgy meg kár volt megírni, h szép idő van, mert másnap reggell vissza is térhettem a kabáthoz. Ehhez képest egy helybeli félmeztelenül festegette a házát.
Ne sírjatok utánam (csak titokban), higyjétek el én sem teszem(egyelőre). De azért persze sokat gondolok az otthoniakra.

Savazás

Amint látjátok szavazásra bocsátottam egy felettébb érdekes és aktuális kérdést, igazából csak azért, h legyen vmi változtosság a sok szöveg mellett, meg mert az olyan hűdeblogosnagyontrendi; a hivatalos propaganda szerint viszont azért, mert mindenki véleményére kíváncsi vagyok...hamár a kínaiaknak úgysem lehet.
Szavazzatok, mert a Microsoft minden kattintás után 0,02 centet utal egy elkülönített számlára, amelyből aztán egy 120" LCD plazma tévét vásárolnak a kb. 9 nm-es koliszobámba, h figyelemmel követhessem az Olimpiát innen is. És hogy nektek is jó legyen: a szavazók között a Jólrá Tours Hungary felajánlásával kisorsolunk egy db 2 személyes hétvégét a tápiószecsői 4 csillag(csavar)os IKEA bútorral felszerelt Libatömő Wellnes Spa központba, valamint 2 csomag alig használt, kifordítható Durex óvszert...
Egyébként, h a viccesnek szánt címhez is kapcsolódjak legalább egy kicsit: savazni is lehet a kommenteken keresztül, moderálás ugyanis nincsen (egyelőre)...már ha a megtekintett oldalaimat (is) ellenőrző norvégok bele nem szólnak.


Az oldalt meg olvasgassátok bőszen, mert nemsokára olyan népszerű lesz, h a rengeteg reklámból befolyó pénzt nem győzöm elinni és ide se bagózok többet...meg amúgy sem emlékeznék, mit akartam írni.

Kick-off

Először is üdvezlet mindenkinek innen a sarkkörön túlról, és bocsi, hogy csak most kezdem a beígért blogot, de eddig nem volt net a koliban, arra meg nem volt időm a város felfedezése mellett, h beüljek vhová...na jó..talán lett volna, de baromi lusta vagyok, másrészt meg az alföldi parasztgyerek nincs hozzá szokva a hegyekhez és elég rendes fáradtsággal és izomlázzal küszködtem az egész napos mászkálások után. Na de ez senkit nem érdekel. Szóval jól indult életem első repülése: A Ferihegyen 40 percet késtünk vmi technikai probléma miatt, majd jó órás késéssel jött az átszállás Osloban.Ahhoz képest, h a norvégokat és a légitársaságukat precíznek képzeltem... De a felszállást élveztem, mint hülyegyerek a vidámparkot. Legszívesebben a kezemet is felraktam volna. Mellesleg az egyik stewardess egy tejfölszőke skandináv csajszi volt, a másik meg vmi szexi kis ázsiai. Ez meg is nyugtatott: ha ez a kultúrák találkozása, akkor nagyon bejön:D
Éjfélre meg is érkeztünk a szállásra, aminek elég koli hangulata van belülről (máshol külön kis faházak vannak 6 embernek), viszont a konyha amilyen kicsi, olyan igényes, a kilátás meg kárpótól mindenért: ez van az első képen éjfél körül, felhős időben...merthogy a nap nem nagyon akar lemenni, ami jelentősen megnehezíti az alvást. Akármikor fordulok egyet azt hiszem, már reggel van. Na persze ennek örülni kell, mert aztán jön a sötétség, amitől méltán depressziósak az emberek. Az ő lelki problémáinak most én iszom a levét, ugyanis az áruházakban max. sört lehet kapni, este 6-ig (szombaton 4) aztán egy szép kis függönnyel eltakarják. A töményeknek külön állami üzlet van, asszem Vinmonopol néven, ahova puszta kíváncsiságból bementem: egy üveg Jéger laza 15 rugó, de még a pezsgő is ötezer körül van...szóval nagykirály leszek még azzal az 1 liter töménnyel, amit beengedtek...vagyis csak lennék, de ilyen árak mellett lehet, h zugivó leszek inkább. Kivéve ha a lakótárs, akivel a konyhát/fürdőszobát osztom vmi pénzes norvég lesz (merthogy ő még nem jött meg), vagy min. vmi sejk fia. Amúgy minden qva drága, egy fél kilós kenyérért lazán elkérnek akár 600 Ft-nyi koronát...de hatalmas különbségek vannak, szóval ha jól megnézi az ember mit és mennyiért vesz, elég jól ki lehet jönni. Sörből a Carlsberg meg a Tuborg a "legolcsóbb", de mindegyik 20-25NOK (600-660Ft).
Az emberek egyébként első benyomásra nagyon rendesek és segítőkészek, bár a "minden norvég beszél angolul" elméletet már rég cáfoltuk. A suliban minden irodában mosolygva fél perc alatt elintéznek mindent, Belal-a szíriai önkéntesünk-még vasárnap is ugrott, ha szóltam. De utaztunk már ingyen egy garázsba tartó busszal, egy bácsika pedig kb. 40 perc gyaloglást, meg 1-2 eltévedést spórolt meg nekünk azzal, h hazahozott a nagybevásárlásról (Bár ez asszem inkább Csillának tudható be, mint az én személyes varázsomnak). A repülőn a mellettem ülő család mindenáron csokival tukmált...bár szívesen beszálltam volna a családba: ígérem, jó testvérek lennénk a kis szöszivel.
Egyébként a tájba teljesen belezúgtam, vmi lélegzetelállító. Tényleg nem lehet betelni vele (leszámítva az ipari részt a parton, dehát ezekhez az árakhoz kell a világ-második olajexport.)
A kedvenceim egyébként az ezer színben pompázó faházak. Ja, kb. 5 percre vagyunk az egyetemi campustól, ahol tényleg minden egyben van, és tiszta high-tech az egész komplexum...a főépületben akkora szökőkút van, mint nálunk a westendben (mondjuk pont annyira hasznos és autentikus is a parasztvakítás.)
Az első nap egyébként szar idő volt, még eső is esett, kabátban jártuk fázva a várost. Azóta
viszont gyönyőrűen süt a nap, még pólóban is lehet lenni.

Így elsőre kicsit belelendültem, de itt vagyunk már 4 napja és minden "very impressive", na meg megörültem végre a netnek.
Ezentúl tényleg megpróbálok rövidebb lenni, de lehet, h most hazudtam.
Csók meg kézfogás mindenkinek, a készlet erejéig szabadon lehet választani.